Gyakran nemcsak a gyermekek, de a szülők is felesleges nyűgnek érzik a sportorvosi vizsgálatokat. Pedig ha tudnák, hogy valójában mennyi komoly baj előzhető meg, illetve szűrhető ki ezekkel a vizsgálatokkal, akkor természetesen senki nem sajnálná a vizsgálatokra szánt időt és minimális anyagi ráfordítást. A sportpályákon és edzőtermekben sajnos számtalan esetről hallani, amikor a sportorvosi vizsgálattal megelőzhető lett volna egy-egy komolyabb tragédia. A szervezett keretek között, egyesületekben sportoló fiataloknak ma már szerencsére kötelező rendszeres sportorvosi vizsgálatokon részt venniük. Az alábbiakban természetesen a teljesség igénye nélkül összegyűjtjük, hogy melyek a legjellemzőbb sportorvosi vizsgálatok és ezek segítségével milyen problémákat szűrhetnek ki a szakemberek, továbbítva az információkat a sportolónak, azok szüleinek, illetve a szakorvosoknak. E vizsgálatok gyakran valóban életet menthetnek.
Melyek a sportorvosi vizsgálat főbb részei?
A sportorvosi vizsgálat egyik legfontosabb része mindjárt a „beugró” kérdéssor. Az anamnézis alapos és pontos kitöltésével, – melyet 18 alattiak szülői segítséggel tölthetnek ki – a szakemberek szerint az egészségügyi problémák legalább 2/3-ad része kiszűrhető. Ezek a kérdések általában a sportoló éppen aktuális egészségi állapotára, családi anamnézisre és a rendszeres sportteljesítményt befolyásoló panaszokra vonatkoznak. A fizikai vizsgálatok sora általában a testmagasság és a testsúly mérésével kezdődik, ami laikusok számára csak formalitásnak tűnhet, de egy szakember szemében ezek az adatok is árulkodóak lehetnek a különböző korosztályok esetén. A vérnyomás mérése szintén fontos része a sportorvosi vizsgálatnak. Magas vérnyomási érték esetén néhány perc múlva általában újra megismétlik a mérést és amennyiben az is magas értéket mutat, akkor komolyabb kivizsgálásra küldik a sportolót. A szív, a tüdő, a szem, illetve a látás és a mozgásszervek vizsgálata szintén nélkülözhetetlen része a vizsgálatsornak, csakúgy, mint a vizeletvizsgálat.
A betegségek, amelyek nagy eséllyel szűrhetőek ki a sportorvosi vizsgálatok során
A testmagasság és testsúly mérésével természetesen nem lehet közvetlenül specifikus betegségeket kiszűrni, viszont például a testmagasság egy olyan fontos antropometriai adat, amelyet az általános egészségi, illetve tápláltsági állapot értékelésére használhatnak. A normálistól eltérő testmagasság például gyermekkori növekedési zavarokra utalhat. Amennyiben a testmagasság csökkenése figyelhető meg az évek során mért adatok alapján, abban az esetben a csontsűrűség csökkenésre lehet gyanakodni, ami csontritkulással járhat. De ugyanúgy gerincproblémákra, csigolyatörésre, vagy éppen gerincferdülésre is utalhatnak ezek a jelek. A testmagassághoz viszonyítva a testsúlynak is jelentős „szűrési” feladata van, hiszen ha valaki túl sovány, vagy éppen túlsúlyos, akkor könnyen lehet táplálkozási problémákra, például alultáplálkozásra gyanakodni, ami szintén nagyon komoly egészségügyi kockázatot rejthet magában.
A sportorvosi elektrokardiográfia, köznapi nevén EKG vizsgálat segítségével a legkülönfélébb szívproblémák és rendellenességek szűrhetők ki, amelyek bizony gyakran életet menthetnek, éppen ezért ezek a vizsgálatok valóban nélkülözhetetlenek a rendszeresen sporttevékenységet folytatók körében. Az EKG vizsgálattal kiszűrhetőek például a szívizomzatot érintő elégtelen vérellátásra utaló jelek, amelyek akár iszkémiás szívbetegséget is jelezhetnek. Az EKG vizsgálat hasonlóan érzékenyen reagál a szívritmuszavarra, vagyis a szív normális ritmusának legkisebb eltéréseire is.
A vizeletvizsgálat során olyan betegségek kerülhetnek felszínre a sportolónál, mint például a vesekárosodás és a vesebetegségek legkülönbözőbb fajtái. A veséhez hasonlóan a vizeletből nagyon könnyen és gyorsan kimutatható a cukorbetegség is. Emellett talán ritkábban esik szó arról a problémáról, ami a sportolók esetében gyakran előforduló rendellenesség, ami nem más, mint a dehidratáció. Az edzések során az alacsony folyadékfogyasztás, vagy a túlzott izzadás következtében bekövetkező dehidratáció jelei is kiolvashatóak a vizeletből. Ezek mellett természetesen a vizeletben jelenlévő bakteriális, vagy gombás fertőzéseket, mint például a hólyag-vagy vesemedence gyulladást is be lehet azonosítani, illetve ki lehet szűrni a sportorvosi vizsgálatok során.
Sokan azt gondolják, hogy a rendszeres sportorvosi vizsgálatok kizárólag a versenyengedélyek megszerzéséhez szükségesek. Ez természetesen igaz, de ha megkérdeznénk e területen dolgozó szakembereket arról, vajon éves szinten hány olyan esetet szűrnek ki ezek során a rutinvizsgálatok során, amelyeket ha figyelmen kívül hagytak volna, bizony nagyon komoly, akár életveszélyes következményekkel jártak volna, minden bizonnyal meglepődnénk a nagy szám hallatán. Éppen ezért elővigyázatosságból, vagy ha jobban tetszik, akkor megelőzés céljából mindenképpen érdemes mindenkinek komolyan venni a rendszeres sportorvosi vizsgálatokat.