Kevés olyan felnőtt ember van, akinek ne tört volna el már valamelyik csontja élete során. A csonttörés egyik leggyakoribb formája a karcsont törés. A törés a csontszövet megszakadását jelenti, és rendszerint óriási fájdalommal jár. Ráadásul a gyógyulás akár hosszú hónapokat is igénybe vehet. De mit tehetünk annak érdekében, hogy a regenerálódás kevesebb időt vegyen igénybe? Mire kell figyelnünk?
A csonttörések leggyakoribb okai:
Nem is gondolnánk, hány oka lehet egy egyszerű csonttörésnek. Az ember fejvesztve rohangál az otthona és a munkahelye közt, szinte alig van ideje pihenni. A kapkodásban elég egy óvatlan lépés is ahhoz, hogy megtörténjen a baj. Arról nem is beszélve, hogy sajnos kevés figyelmet fordítunk a csontjaink megfelelő védelmére. Lássuk most a csonttörések legjellemzőbb okait:
- munkahelyi balesetek,
- sportbalesetek,
- elesés, elcsúszás (például télen a jeges járdán)
- betegségek,
- vitaminhiány,
- csontritkulás,
- folyamatos, egyoldalú túlterhelés,
- valamint az alkoholos befolyásoltságból adódó balesetek.
Erő és ellenerő
Mivel a legtöbb esést a karunkkal igyekszünk ösztönösen tompítani, az ütközéskor a testet érő erőhatás nagy részét a kéz és a kar nyeli el. Ösztönszerűen bevállaljuk egy erősebb testrészünk biztos sérülését egy gyengébb potenciális, ám súlyosabb sérülésével szemben. Amikor az „ütközés” ereje nagyobb, mint a csont teherbíró képessége, akkor következik be a törés.
Karunk két fő részből áll, melyet három hosszú csöves csont jellemez:
- felkar: felkarcsont
- alkar: singcsont, orsócsont
Kartörés esetén ennek a három csontnak valamelyike (vagy akár több is ezek közül) sérül, bár a törés pillanatában többnyire nemcsak a csont folytonossága szakad meg. A baleset során gyakran a csonthártyát, a csontot körülvevő idegeket és ereket, valamint a közeli izmokat is súlyos, vagy kevésbé súlyos károsodás éri. Ha balesetet szenvedtünk, és arra gyanakszunk, hogy eltört a karunk, rögzítsük azt: tegyük alkalmi, ideiglenes sínbe akár mi magunk, kötözzük be, amíg odaérünk az orvoshoz. Ne várjunk a kivizsgálással, mivel egy komolyabb csonttörésnek súlyos következményei is lehetnek, ha nem látják el a sérülést időben. Az enyhébb sérülések során előfordulhat, hogy a tünetek alapján nem vagyunk bizonyosak a törés tényében. Ekkor szintén fontos felkeresni egy szakorvost, hogy meggyőződjünk a csontok állapotát illetően, hiszen ha azok rosszul forrnak össze, az hosszú távon deformitást, mozgásterjedelem beszűkülést, de még akár fájdalmat is eredményezhet.
A karcsont törés tünetei
Egy esés során a karunkkal igyekszünk tompítani az ütközést és közben megóvni sérülékenyebb testrészeinket. A csonttörés gyakran felismerhető a tipikus reccsenő hangról, ám emellett számos más tünete is lehet.
Tünetek a csonttörés típusa szerint:
- Zárt törés esetén a csont nem kerül felszínre, hanem a bőrön belül marad, ezért az öndiagnózis nehézkesebb. Bár látványra kevésbé ijesztő, mint a nyílt törés, ettől függetlenül a baj komoly, hiszen a kar „váza” funkcióját veszti. Tipikus tünetei:
- erős fájdalomérzet,
- a sérült tájék láthatóan deformálódik,
- a kar mozgása jelentősen beszűkül,
- vérömleny, duzzanat alakulhat ki,
- esetleg a csontvégek szokatlan, ropogó hangja.
- A nyílt törés felismerése egyértelmű, hisz ilyenkor a csont láthatóvá válik: a törött szakasz áthatol a bőr felszínén, ami rendkívül ijesztő látvány lehet. További tünetei:
- vérzés, vérveszteség,
- intenzív, erős fájdalomérzet,
- mozgásbeszűkülés.
Mindezek mellett beszélhetünk még darabos törésről (a csont több részre törik), stabil törésről (a csontvégek nem mozdulnak el), illetve instabil törésről (a csontvégek elmozdulnak egymástól).
A csonttörés gyógyulásának tipikus szakaszai
A csont egy rendkívül erős, masszív szövet. Ha megsérül, a gyógyulás sok időt vesz igénybe, aminek megvannak az élettani szakaszai:
- Az első 1-2 hétben jellemző az érintett terület gyulladásos folyamata, amely a törés körül kialakuló vérömleny, illetve a sérült szövetek elhalt sejtjeinek eltávolítására irányul.
- A következő 2-3 hétben a szövetek regenerálódnak, a sérülés helyén új sejtek alakulnak ki.
- Végül az akár hónapokig is eltartó újraépülés során a csontszövet újra megerősödik.
A gyógyulás elősegítése
A csonttörés kezelése a törés jellegétől függ: a konzervatív kezelés a megfelelő anatómiai helyzetben való stabilizálására irányul, de előfordul, hogy műtéti úton kell „beavatkozni”. Funkcionális kezelés akkor jöhet csak szóba, ha a csont a baleset során nem mozdult el a helyéről. Amennyiben a csontok a baleset során nem mozdultak el egymáshoz képest, elég az orvos által alkalmazott rögzítés és a hosszabb ideig tartó pihentetés.
A fix rögzítés eltávolítása után, míg a csontszövet és a körülötte lévő izmok újra megerősödnek, a gyakorlatok elősegítik a csontszövet újra épülését:
- fontos, hogy ne erőltessük túl a karunkat, és csak fokozatosan terheljük;
- a megfelelő fizioterápiás kezelés sokat segíthet. Orvos javaslatára érdemes gyógytornára járnunk, amely segítségével izmaink újra megerősödhetnek.
- a maximális tehermentesítés érdekében ne felejtsük el használni a megfelelő rögzítőket: a könyöktámaszt érdemes akár a mindennapi terhelés kivédésére, később pedig sportolás közben megelőzésként alkalmazni.
- Igyekezzünk minél több csont- és porcerősítő vitamint, nyomelemet és ásványi anyagot bevinni a szervezetünkbe. A magnézium, a mangán, a foszfor, a kalcium, a cink, a D- és a K-vitamin is igen fontos szerepet játszanak a gyógyulásban.