Mozgásfejlődés gyermekkorban

A legkisebbek számára az óvodáskor sok szempontból jelentős időszak. A mozgásfejlődés szempontjából ilyenkor sajátítják el az alapvető mozgásmintákat.

Amikor a gyerekek mozgásfejlődéséről van szó, gyakran azt gondoljuk ennek kapcsán, hogy a csecsemő egyre ügyesebben teszi az egyik kezét vagy lábát a másik után. Eleinte kúszik, mászik, aztán jár, majd szalad. Ez az elképzelés azonban  téves, a mozgásfejlődés ennél sokkal összetettebb folyamat, ami a gyermek tüdejére, izomzatára és idegrendszerére éppúgy hatással van. Nézzük meg, hogy melyek a fejlődés szakaszainak egyes mozgásformái.

Mivel egy rendkívül bonyolult folyamatról van szó, fontos, hogy gyermekünk mindegyik szakaszát végigjárja. Egy babának előbb mászni kell megtanulni, és csak aztán járni. Így fokozatosan erősödik a teste, egyre inkább hozzászokik a külső hatásokhoz, és elkerülheti a mozgásszervi betegségeket. Arról nem is beszélve, hogy a különböző mozgásformák különböző módon fejlesztik az idegrendszert, az agyat, így egy-egy mozgástípus kimaradása komoly következményekhez vezethet később, például a tanulásban.

Lassan járj, tovább érsz!

Fontos megemlíteni, hogy nem szabad siettetni a kisbabák mozgásszervi fejlődését, hiszen minden gyermek tanulási tempója különböző. Ne ijedjünk meg, ha úgy érezzük, hogy a csemeténk nem tanul meg elég gyorsan tipegni, ha mi mást vártunk. A védőnők szólni fognak, ha már tényleg gond van. Például nem ajánlatos idő előtt ültetni a babát, ha még magától nem tud ülni, hiszen azok az izmok, amelyek az üléshez szükségesek, még nem erősödtek meg kellően az ülés mozdulatának végrehajtásához. Ennek következtében akár gerincproblémák is kialakulhatnak. Az ülést a négykézláb-állás előzi meg, amely pozíció a hátizomzatot erősíti. Ezután a baba már önállóan is megtanulhat ülni.

Milyen szakaszai vannak a babák mozgásfejlődésének?

A csecsemők életében először a fordulás jelentkezik. Egészen piciként először a saját testsúlyukat tanulják meg mozgatni – ilyen mozdulatok a:

  • hasról hátra fordulás,
  • négykézláb-állás,
  • önálló ülés megtanulása,
  • a felállás kapaszkodva,
  • a lépkedés kapaszkodva,
  • és végül a járás kapaszkodás nélkül.

Ezek a tipikus nagymozgások, a fejlődés ezeken a mozdulatokon keresztül válik láthatóvá. Fontos azonban kiemelni, hogy ez nem a tejes folyamat, emellett vannak bizonyos apróbb mozdulatok is, amelyek ugyanolyan fontos szerepet játszanak, mint a nagymozgások. Ilyenek például a:

  • fej elfordítása,
  • a fej felemelése és megtartása,
  • az ökölbe szorított kezek.

Melyek a mozgásfejlődés szakaszainak tipikus mozgásformái?

A gyermek fejlődésének minden fázisában megfigyelhetők az adott szakaszra jellemző mozgásfajták. Ha az adott mozgásformákat a baba hónapokkal később sem tanulja meg, érdemes a védőnővel, a gyermekorvossal konzultálni, majd neurológushoz fordulni. De mik is ezek a mozgásformák?

  • két hónapos korig – a baba elkezdi a fejét mozgatni. Mivel a teste még nem elég erős a fej súlyának megtartásához, ezért beletelhet egy kis időbe, mire megtanulja a fejét megemelni, majd forgatni.
  • négy-öt hónapos korban – a gyermek ebben az időszakban már megtanul átfordulni a hátáról oldalra mindkét irányba. Ilyenkor megerősödnek a hátizmai és az oldalsó izmai is.
  • hat-hét hónapos korban – a gyermek önállóan tud a hátáról a hasára fordulni, és a hasáról is a hátára – mindkét irányba.
  • nyolc-kilenc hónapos korban – a gyermek megtanul kúszni.
  • tíz-tizenegy hónapos korban – a gyermek megtanul mászni, ülni, illetve kapaszkodva állni.
  • egy-másfél éves korban – a gyermek megtanul kapaszkodva, végül önállóan járni, emellett kockából várat épít, tisztán iszik, és elkezdi a ruháit is levenni.

Mozgásfejlődés az óvodában

Az óvodás korszak szintén rendkívül fontos a gyerekek életében, hiszen ilyenkor tanulják meg a későbbi sport tevékenységek alapvető mozgásmintáit. Bekerül egy közösségbe, ahol a versengés és a közös játékok révén fejleszti magát tovább. Ilyen a futás, a kötélhúzás, a fogócska vagy az egyszerű lökés, ugrálás, labda elkapás, pattogtatás. A szervezett óvodai testnevelés órák javíthatják a gyermek motoros képességeit is. Ebben a korban már lapozzák a könyveket, valamint megtanulnak ceruzát, zsírkrétát fogni, rajzolni, színezni, önállóan kezet mosni, stb..

Mivel a gyermekek szervezete igen sok mozgást igényel, ezért érdemes naponta óvodán kívül is legalább fél órát kint tölteni a szabadban, parkban vagy játszótéren, hiszen a tanítás ideje alatt végzett mozgás önmagában nem elegendő a gyermek egészséges mozgásfejlődéséhez.

Mozgásfejlődés alsó tagozatban

Fiatal gyermekkorban a csemeténk izomzata megerősödik, kialakul a helyes ceruzafogás, és az apró mozgások egyre precízebbé és gyorsabbá válnak. A gyermek motoros képességei hatékonyan fejleszthetők ebben a korban, ezért ez a legalkalmasabb időszak arra, hogy egy általa kedvelt sportágra elkezdjük felkészíteni. Írassuk be edzésre, gyakoroljunk vele otthon.

Mozgásfejlődés serdülőkorban

A fejlődés ezen szakaszában a gyermek teste hirtelen megnyúlik, melyet az izomzat nem tud követni, erre pedig érdemes odafigyelni a sportolás során is. A hirtelen „nyúlás” a mozgáskoordinációra is kihat, egy serdülő fiatal mozgása kissé „zavarosabb”, mint egy felnőtté. Ennek az az oka, hogy a hirtelen változáshoz a gyermek testének hirtelen kell alkalmazkodnia.

Ne lepődjünk meg azon, ha a hirtelen növekedés a gyermek motoros képességeit ideiglenesen visszaveti, ez természetes folyamat. Fontos azonban kiemelni, hogy ebben az időszakban nagy mértékben fejlődik a gyermek állóképessége.

Érdemes ebben a periódusban, főleg sport tevékenységek során különféle támasztékokat használni, hogy gyermekünk ízületeit tehermentesítsük – ilyen a térdtámasz, a bokatámasz vagy a könyöktámasz