Mindannyiunkat jó érzéssel tölt el, amikor ébredés után – mielőtt kiugranánk az ágyból – nyújtózunk egy hatalmasat. Kevesen tudják viszont, hogy a nyújtózás során valójában nem is az izmaink, hanem az azokat borító kötőszöveti réteg, vagyis a fascia nyúlik meg. Ez a hatalmas háló, amely egyébként a fejünk búbjától egészen a kislábujjunkig mindenhol megtalálható a testünkben, azt a célt szolgálja, hogy egyben tartsa, valamint védje az izmainkat. Ha viszont a fascia túlfeszül, és emiatt sérülés éri, akkor az az egész láncra hatással lesz. De mi alapján különböztetjük meg a test különböző fasciáit, és mi ezeknek a funkciója? Egyáltalán hogyan tudjuk őket kellően megerősíteni? Cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk választ.
A fasciáról általában
A fascia a teljes testet körülveszi, beburkolja az izmokat és összefüggő rendszert alkot. Mindent mindennel összekötve biztosítja a helyes mozgásláncok kialakulását, fontos szerepet játszik a tápanyagellátásban is.
Főbb funkciói:
- szövetek, szervek védelme és tápanyagellátása,
- mozgással járó stresszhatások egyenletes elosztása a testen belül,
- az izom védelme a túl nyúlástól és szakadástól,
- a dinamikus mozgások kivitelezése,
- szövetek pozíciójára és helyzetére vonatkozó információk továbbítása az izmok és a központi idegrendszer felé.
A fascia rugalmasságát a benne található kollagén és elasztin biztosítja. Amennyiben nem elég rugalmas, sérül, a mozgás korlátozódhat. Ennek eredményeképpen túlterhelődik a test, fájdalom alakulhat ki, ami korlátozza a mozgást.
A fascia sérülés legfőbb okai:
- egyoldalú mozgások,
- helytelen testtartás,
- inaktív életmód,
- sérülések okozta letapadások,
- életkor (idősebb korban a szövetek rugalmassága csökken).
Gyors eredményt hozhat sérülés esetén a hengeres fascia lazítás, melynek hatására:
- a kötőszövet lazul,
- az ízületre nehezedő nyomás csökken,
- a túlfeszülő izom fellazul,
- enyhülhet a fájdalom.
A fascia fajtái
Amíg az izmoknak kétféle kategóriája van – felső és mély izomzatok -, addig az őket körülvevő kötőszöveteket, a szervezetben elfoglalt helyük alapján, ennél jóval több, azaz hét nagy nagy csoportra osztjuk, amely a következőkből áll:
- felszínes elülső,
- felszínes hátulsó,
- oldalsó,
- spirális,
- funkcionális láncok,
- valamint kar- és mély elülső vonalak.
Az alábbiakban pedig egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk ezeket a kategóriákat, hogy pontosan lássuk, mi is a különbség közöttük.
Felszínes elülső lánc
A felszínes elülső lánc elsősorban a törzs és a csípő behajlításáért, a térd kinyújtásáért, illetve a lábfejek felfelé történő mozdításáért felel. A felületes hátsó lánccal való szoros együttműködésének köszönhetően képes a test egyensúlyban maradni.
Felszínes hátsó lánc
A felszínes hátsó lánc a térdhajlattól felfelé történő mozgástartományon túl történő hajlításában, annak hátrahajlásban, illetve a kiegyenesedésben játszik komoly szerepet.
Oldalsó lánc
Az oldalsó fascia-lánc elengedhetetlen ahhoz, hogy a törzsünket és a lábfejünket oldalra tudjuk hajlítani, valamint, hogy a csípőnket ki tudjuk tolni. Az oldalsó lánc egyfajta izomzati fék is egyben, amely megakadályozza, hogy a törzsizomzat – a fenti mozdulatok következtében – komolyabban megsérülhessen. Emellet képes a test bal és jobb oldala közt egyensúlyt teremteni.
Spirális lánc
Ez a szalag – nevéből adódóan – spirálszerűen fut végig az egész testünkön. Szerkezetéből adódóan, szinte mindegyik másik lánccal szoros kapcsolatban áll. Erre pedig nagy szükség is van, hiszen nélküle nem tudnánk körkörös vagy tekergő mozdulatokat végrehajtani. A feladatai ugyanakkor nem érnek itt véget. A spirális lánc – az excentrikus és izometrikus összehúzódáskor – a törzsünket és a lábunkat is stabilizálja. E két feladatát ellátva tudjuk ezeket a mozdulatokat biztonságosan, sérülés nélkül végrehajtani.
Funkcionális lánc
A funkcionális fascia feladata, hogy – a spirális lánchoz kapcsolódva – közvetítse az ellentétes oldali mozgásokat. Ennek köszönhetően képes a vállunk gyaloglás közben a csípőnkhöz képest ellenkező irányban elmozdulni. A funkcionális láncnak hála képesek vagyunk elvégezni olyan, elsőre egyszerűnek tűnő mozdulatokat is, mint a focilabda elrúgása, vagy a fej felett végzett karmozgás.
Karvonal
A karvonal-fascia nélkül a karjaink, illetve a hát közepén lévő izmok nem lennének képesek megfelelően ellátni a munkájukat, sőt, a bordákon, a nyakon is nagyobb lenne a terhelés, és ezáltal a légzés is meglehetősen nehézkes lenne, főleg sportoláskor.
Mély elülső vonal
Ez az egyetlen olyan fascia, amely nem a mozdulatok megformálásában, hanem a többi lánc finomhangolásában játszik szerepet. Ha a mély elülső vonal valamilyen okból kifolyólag elgyengül, akkor megnő az esélye annak, hogy az adott izomcsoport megsérül.
Fontos, hogy az izmok mellett a fasciákat is kellően megeddzük!
Mivel az izmok munkavégzése, és nagyrészt még a légzés is az őket borító fasciáknak köszönhető, ezért nagyon fontos, hogy azokat folyamatosan igyekezzünk erősíteni. Ezt számos gyakorlattal elérhetjük, például:
- jógával,
- pilatessel,
- tai-chi-vel,
- gimnasztikával,
- gyógytornával,
- lazító és nyújtó gyakorlatokkal,
- és olyan terápiás eljárásokkal is, mint a fascia-terápia vagy a triggerpoint.
Krónikus fájdalom esetén azonban fontos, hogy ezek a mozgásformák minél átfogóbbak és összetettebbek legyenek. Csak így tudjuk a fasciákat egyszerre átmozgatni és megerősíteni.
Mindemellett a megfelelő ízületi támasztékok beszerzéséről is érdemes gondoskodnunk, amelyek segítségével tehermentesíthetjük az izmainkat, és az őket borító fasciát is, csökkentve a sérülések kockázatát.