A mozgásszervi betegségek között a különböző eredetű ízületi kórképek dobogós helyen szerepelnek a gyakorisági listán. Ezek egyik tipikus válfaja a porckopás, mely az idősebb korosztálynál népbetegségnek számít, de szintén gyakori a bármely korban előforduló reumatoid ízületi gyulladás is. A kettő megkülönböztetése nem is feltétlenül egyszerű: a két kórkép sok hasonló tünetet produkál, ráadásul olykor ok-okozati összefüggés is előfordulhat közöttük. Mégis rendkívül fontos a két betegség egyértelmű elkülönítése, mert hátterükben egészen más folyamatok játszanak szerepet, így kezelésük is teljesen eltérő.
Ízületi kopás
Az ízületi kopás (vagy szakszerű nevén oszteoartrózis) valójában az ízületet alkotó csontok végén lévő porcos felület kóros megkopását jelenti. Bizonyos mértékű porckopás az életkor előrehaladtával magától is természetszerűleg bekövetkezik, ugyanis a porcok idővel veszítenek folyadéktartalmukból, szárazabbá és ezáltal sérülékenyebbé válnak. Ez az oka annak, hogy idővel elvékonyodnak, illetve a túlzott vagy aránytalan terhelésnek kitett helyeken roncsolódhatnak, és megindul a lebomlásuk. Ez testünk bármelyik ízületét érintheti, de jellemzőbb a folyamatos igénybevételnek kitett nagy teherviselő ízületek, a térd, a csípő és a boka ízületi felszíneinek kopása.
Emellett a többé-kevésbé természetes és szükségszerű jelenség mellett előfordulnak az úgynevezett másodlagos ízületi kopások, melyek egyéb kórképek – például sérülés, fejlődési rendellenesség vagy állandósult egyenetlen túlterhelés – következtében alakulnak ki, mivel ilyenkor az ízületet érő terhelési viszonyok eltérnek a normálistól.
Az egyre súlyosbodó porckopás egy idő után visszafordíthatatlan deformitásokhoz vezethet az ízületek és az érintett testtájak, végtagok környékén.
A reumatoid artritisz autoimmun betegség
Az ízület mechanikus kopásával ellentétben a – hasonló tüneteket produkáló – reumatoid artritisz (latinosan rheumatoid arthritis, RA) autoimmun eredetű betegség.
Autoimmun betegségek akkor alakulnak, ha valamilyen zavar következik be a szervezetünk rendkívül összetett védelmi rendszerében, melynek a feladata a testi folyamatok zavartalanságának biztosítása, végső soron az egészségünk megőrzése érdekében. Ha az immunműködés optimális egyensúlya felborul, akkor egyik irányból különböző fertőzéses és immunhiányos betegségeknek vagyunk kitéve, míg túlzott immunválasz esetén a szervezet önmaga, azaz saját testünk ellen fordul, elpusztítandó „ellenségként” azonosítva be (tévesen) azt. Ez történik például az allergiák és egyes gyulladásos jellegű autoimmun betegségek esetén, mint amilyen például a pajzsmirigy-túlműködés vagy a reumatoid artritisz.
Utóbbi esetében az ízületeken belül alakul ki gyulladás, melynek következtében túlzott mennyiségű folyadék és heges kötőszövet szaporodik fel az ízületben, fájdalmas duzzanatot és a mozgástartomány beszűkülését okozva. A kóros folyamat állandósul, és idővel – hasonlóan a mechanikai porckopás tüneteihez – a porcok és csontvégek eróziájához, majd akár súlyos deformitásához vezet.
A betegség az ízületeken kívül gyakran a tüdőt, a szívet, a mellhártyát, a szemet és a bőrt is érinti, szintén gyulladást okozva bennük.
A reumatoid artritisz okai
Mint az az autoimmun betegségek többségéről elmondható, a pontos kiváltó okok nem teljesen tisztázottak, de jelen tudásunk szerint:
- döntően örökletes genetikai hajlam (ötven százalékát genetikai faktorok teszik ki),,
- továbbá egyes (vírusos) fertőzések,
- és olyan életmódbeli tényezők, mint például a dohányzás, elhízás játszanak benne szerepet.
Tünetek
Az ízületi kopás és a reumatoid artritisz tünetei részben azonosak vagy nagyon hasonlóak, ám lényeges eltérések is megfigyelhetők, melyekre fontos felfigyelni.
Közös tünetek:
- ízületi fájdalom,
- ízületi merevség,
- az ízületi mozgástartomány beszűkülése,
- duzzanat,
- esetenként csontos kinövés (főleg az ujjak érintettségekor).
Megkülönböztető tünetek:
- A fájdalom és a merevség kopás esetén főként a mozgatás során, annak is a kezdetén fokozott – RA esetén tartós.
- Kopás esetén a duzzanat kevésbé jellemző, inkább mozgatás hatására jelentkezik – RA esetén tipikus.
- Az RA gyakran aszimmetrikusan, a test egyik oldalán jelentkezik – a kopás jellemzően kétoldali.
- Az RA bármely életkorban, gyakran 30-50 éves kor között jelentkezik – a kopás jellemzően ezt követően alakul ki.
- A kopás hosszú idő alatt jön létre – az RA pár hónap, esetleg pár hét alatt jelentkezik.
- Az RA többször érinti a kisízületeket (például a kézen) és egyszerre akár többet is a test különböző tájain – a kopás inkább a nagy ízületeket érinti, és lokális jellegű.
- RA esetén gyakori az ízületen a bőr alatt kitapintható, fájdalmatlan reumás csomó.
- Az RA más szerveket (tüdő, szív, szem, mellhártya, bőr) is érint az esetek 30-40 %-ában, és gyakran jár fáradékonysággal, rossz közérzettel – a kopásos betegség mindig lokális.
Diagnózis és kezelés
A reumatoid artritisz diagnosztizálása a fenti típusos tünetek mellett laborvizsgálattal (amellyel kimutatható az autoantitestek jelenléte a vérben), illetve képalkotó eljárással egyértelműen lehetséges. Fontos, hogy erre mielőbb, lehetőleg a tünetek jelentkezésekor kerüljön sor, hogy már a kezdeti szakaszban meg lehessen kezdeni a terápiát – ekkor még jó eséllyel elejét lehet venni a csontok és ízületek kóros deformitásának, illetve az egyéb szervek károsodásának.
A kezelésben többnyire gyulladáscsökkentő és/vagy immunszuppresszív gyógyszereket alkalmaznak, de emellett fontos a fizioterápia, többek közt a célzott gyógytorna, valamint az érintett ízületeken kímélő támaszok viselése fokozott terhelés esetén.