Mikor szükséges a térdprotézis?

A térdprotézis műtét utáni körülbelül tizenkét hétig tartó rehabilitáció során kiemelt figyelmet kell szenteljünk a fokozatos terhelésnek, mozgatásnak.

A térdprotézis műtét az egyik legsikeresebb eljárás az egész orvostudományban. A teljes térdprotézis voltaképpen egy újrafelszínezés, melynek során fémlapkát helyeznek el az ízület felszínén – egy plasztik elválasztót beiktatva a fém és az ízület közé – valamint, ha szükséges, a térdkalács belső felületét is “újraburkolják”. A statisztikák szerint az eljárás olyan sikeres, hogy akár már a műtét napján – természetesen kis segítséggel – újra járni képes a páciens, és a teljes térdprotézis az esetek 90%-ban a beavatkozást követően akár 15-20 évvel később is tökéletesen működőképes; tünetmentes életmódot nyújt az érintetteknek.

Honnan tudhatjuk, hogy térdprotézis beültetésére van szükségünk?

Az, hogy mikor jön el a beavatkozás pontos ideje, a személyes preferencia és döntés, valamint a köztünk és orvosunk közti megállapodás kérdése. Ugyanakkor vannak olyan tényezők, amelyek a térdműtét valószínűségét erőteljesen növelik.

A térdprotézis műtét indikációi

Az ízületi gyulladás prognózisa:

  • A legtöbb térdprotézis műtét mögött osteoarthritis és rheumatoid arthritis áll.
    • Az előbbit kopásos gyulladásnak is nevezik, degeneratív folyamat, melynek során a porc elbomlik, az alatta lévő csontszövet elváltozik.
    • Az utóbbi egy progresszív autoimmun állapot.
  • Poszttraumás gyulladás is előfordulhat, sérülések, például törés után.
  • Mindhárom esetben az életminőség csak ideig-óráig tartható fenn, a fájdalom és az óhatatlanul bekövetkező deformitás negatívan befolyásolja az életvitelt.
  • Bár a három állapotváltozás különböző mechanizmusokon keresztül hat a térdre, mindegyik porcvesztést okoz. 
  • Amikor a tünetek súlyossá válnak, a térdprotézis műtét szükségessé válik.

A nem sebészeti kezelések már nem hatékonyak:

  • Ahogy szinte minden gyulladásos folyamat esetében a térdízületi gyulladáskor is konzervatív terápiával indul a kezelés. 
    • Ez általában fájdalomcsillapítást, térdtámasz alkalmazását, szteroid injekciókat, fizikoterápiát, például elektroterápiát, balneoterápiát – fűrdőkúra – jelent a gyulladás jellegétől függően.
  • Egy ponton ezek a kezelések azonban már nem hatékonyak, tekintve, hogy alapvetően tüneti kezelést jelentenek, így a kiváltó okot nem szüntetik meg, a porcfelszínt nem építik vissza. 
  • A gyógyszeres kezelés és a porcerősítő étrendkiegészítők jótékony hatásúak, ám az idő múlásával az ízületi gyulladás egyre súlyosabb életminőségbeli változást okoz.

A fájdalom befolyásolja a mindennapi életet és a munkaképességet:

  • A tartós, erős fájdalom és a mozgáskorlátozás értelemszerűen rossz hatással van az érintettek öngondoskodó képességére és szociális életére. 
  • Ezen kívül egzisztenciális gondokat is okoz, tekintve, hogy a munkaképesség csökkenése miatt elveszíthetik állásukat is.
  • A legtöbben akkor döntenek a térdprotézis műtét mellett, amikor az már jelentős befolyást gyakorol a mindennapi életükre, például már aludni sem tudnak a fájdalomtól. 
    • A nyugalmi állapotban is jelentkező, nehezen csillapítható fájdalom jelentős érv a térdprotézis műtét mellett.

A térd állandósult duzzanata:

  • Ez egy fizikai tünet, ami annak a jele, hogy a konzervatív terápiára nem reagál már a gyulladt terület. 
  • A térd porcfelszíne elkopott, a csontvégek deformitása már súlyos és gyakran instabil az ízület. 
    • Ez képalkotó diagnosztikai eljárással – RTG, MR, CT – is igazolható.

A térd már deformálódott

  • A deformálódott térdízület előrehaladott gyulladást jelez. 
  • Ez a probléma már nemcsak a térdet, hanem a test egész statikáját érinti. 
  • A kényszertartás miatt ugyanis más ízületek jobban terhelődnek, és ezeken a területeken is beindulhat a kopásos gyulladás. 
  • Ha a térd elveszítette kiegyenesedésének képességét sürgősen be kell avatkozni, mivel ez a mozgástartomány kiesés akár a műtét sikerét is befolyásolhatja, előfordulhat, hogy a térdprotézis műtét után is megmarad.

Az életkor:

  • A térdprotézis műtétet általában 60 év felettieknél végzik, részben azért, mert a fiatalabbak aktívabb életmódja túlságosan nagy terhelést jelent a műtérdre, ami csökkenti annak élettartamát. Egy második műtét sikere már nem olyan biztató.
  • A térdprotézis műtét azonban minden életkorban elvégezhető az egyéni esettől függően.

Mire kell számítani a műtét után?

A rehabilitáció közvetlenül azután kezdődik, hogy a páciens felébred a műtétből.

  1. Az első 24 órában a fizioterapeuta segít felállni és járni, ez általában gyógyászati segédeszköz – mankó, bot, járókeret – bevonásával történik.
  2. A rehabilitáció első napján a betanítás részeként meg kell tanulni a járást, állást, mozgást, valamint kötéscserét, az öltözködést, és a higiéniai szükségletek önálló elvégzését. Egyes klinikákon arra is figyelmet fordítanak, hogy már a második napon betanítsák az önálló térdmasszázst, hiszen ez is segít megelőzni a hegszövet felhalmozódását és a szövetösszenövések kialakulását. (Magyarázat: Az ízület elmerevedését a gyógytorna akadályozza meg.)
  3. El kell kezdeni a gyógytornát. Egy hét múlva el kell érni, hogy a térdet 90 fokban be tudjuk hajlítani. Ebben az időszakban legalább 10-20 percet már tudunk egyedül állni és járni és az öngondoskodás is könnyebben megy. A járás stabilitásának megkönnyítéséhez használjunk könyök mankót.
  4. A második héten megtörténik a varratszedés.
  5. Egy hónapig kímélő életmódot kell folytatni gyógytorna mellett, majd fokozatosan visszatérhetünk a megszokott tevékenységeinkhez.
  6. Nagyon fontos, hogy sokat mozogjunk ebben az időszakban is, dolgoztassuk meg a térdünket, ami természetesen nem azt jelenti, hogy egyből terheljük is meg. (A tehermentesített mozgást támogatja a térdrögzítő viselése.)
  7. Az aktivitási szintet fokozatosan emeljük a rehabilitáció teljes időszaka – minimum 12 hét – alatt, és tartsuk be a kontroll vizsgálatokon javasoltakat.
  8. Az irodai munkát végzők a műtét után 4-6 héttel már visszatérhetnek a munkájukhoz, és a napi háztartási tevékenységeket is el tudják már végezni egyedül. Ebben az időszakban visszaülhetünk a kormánykerék mögé is, de erről mindenképpen a kezelőorvos hoz majd döntést.

A műtét igen sikeres abban, hogy visszaadja a mozgásképességet, az érintettek visszatérhetnek korábbi aktivitásukhoz, annak tudatában, hogy részben életmódot kell váltaniuk, például kerülniük kell az ütközéssel, eséssel járó sportokat, és tekintve, hogy az ízület érzékenyebbé válik a frontátvonulásokra és a hidegre, melegen kell azt tartani.