Az ENG- és az EMG-vizsgálati módszerekkel pontosan meghatározható az idegek és az izmok állapota, ezért számos idegi és izomműködéssel kapcsolatos betegség kimutatására lehetnek alkalmasak. Noha a két módszer külön-külön is eredményes, de akadnak olyan esetek, amikor az egyes betegségek pontos diagnózisához mindkettőre szükség lehet. Mi a különbség a két vizsgálat között, és hogyan zajlanak? Milyen betegségeket lehet velük felismerni? Cikkünkben ezekre a kérdésekre igyekszünk átfogó válaszokat adni.
ENG-vel, illetve EMG-vel vizsgált betegségek
Az idegrendszerünk alapvetően két nagy részre tagolódik:
- a központi idegrendszerre, vagyis az agyra és a gerincvelőre,
- illetve a perifériás idegrendszerre, azaz a hasi idegdúcra és az úgynevezett környéki idegekre.
Az ENG-, illetve az EMG-vizsgálatokkal az utóbbi csoportot vizsgálhatjuk, azon belül is az idegek és az izmok működését és állapotát. Fontos azonban tudni, hogy a vizsgálatokat minden esetben meg kell előznie egy részletes neurológiai kivizsgálásnak is – a kezelő szakorvos ugyanis csak a neurológiai vizsgálatok eredménye alapján fogja tudni, mely területen kell keresni az elváltozást.
Az ENG-, illetve az EMG-vizsgálatokkal ugyanis számtalan mozgásszervi, illetve idegrendszeri betegség kimutatható, mint például:
- az izomsorvadás,
- a bénulás,
- a különböző idegkárosodások és azok mértéke,
- a gerincvelői mozgató idegek betegsége,
- alagút szindróma.
Mindemellett a segítségükkel állapítható meg:
- a sérült idegek regenerációjának folyamata,
- az ideggyök-károsodás és az idegfonatok sérülésének mértéke,
- valamint az, hogy a vizsgált betegség jellege akut vagy krónikus jellegű-e.
A továbbiakban sorra vesszük mindkét vizsgálati típust, hogy pontosan lássuk a két eljárás közötti különbségeket és hasonlóságokat.
Az ENG, vagyis az elektroneurográfiai vizsgálat
Az ENG-vel a mozgató-, illetve az érzőidegek állapotát vizsgálják. Az ENG során a szakorvos a bőr alatt lévő idegeket elektromos árammal ingerli, a neurológiai válaszreakciót pedig elektródák segítségével rögzíti. Ha a vizsgálat során a szokott értékektől eltérést tapasztal, akkor valószínűleg kóros idegi elváltozással állunk szemben.
ENG-vizsgálattal mutatható ki például az alagút szindróma is. Az alagút-szindróma legtöbbször túlterhelés, a csuklót stabilizáló izmok gyengesége vagy például hosszabb ideig tartó gipsz viselése miatt alakul ki – leginkább a csukló és a könyök körül. A betegség során – az adott ízületben összenyomódott idegeknek köszönhetően – erős fájdalom, érzékelési zavar és mozgásbeszűkülés is jelentkezhet.
Az EMG, vagyis az elektromiográfiai vizsgálat
Az EMG-vizgsálat során – az ENG-vel ellentétben – az izmaink megfelelő működését, illetve azok kóros elváltozásait vizsgálják. Az EMG-vizsgálat azonban nem elektromos ingerekkel történik, hanem a funkcionális eltéréseket a szakorvos egy tű alakú mérőműszer segítségével állapítja meg, amelyet a nyugalmi állapotban lévő izomba szúr.
Az EMG-vizsgálattal gyakran kimutatható például a myastenia gravis, ami egy izomműködést érintő autoimmun betegség. Lényege, hogy az izom összehúzódásáért felelős idegek között nem működik megfelelően az információáramlás, és ennek következtében az izmok nem tudnak adekvát módon összehúzódni. Egy myasteniában szenvedő beteg gyakran még a szemét is alig tudja nyitva tartani, miközben megy az utcán. A betegséget kettős látás is kíséri.
Mire számítsunk az ENG- és az EMG-vizsgálat során?
A vizsgálat viszonylag rövid ideig tart, amelynek során:
- szabaddá kell tenni az érintett területet: el kell távolítani magunkról minden ruhadarabot, ékszert és minden egyéb olyan tárgyat, amelyek esetleg zavarhatják a vizsgálatok folyamatát;
- a neurológus szakorvos letisztítja a bőr felületét, és elhelyezi az elektródát, vagy beszúrja a mérőműszert;
- az előbbi esetben elektromos áramot bocsát a bőrbe, amelynek hatására az izmok hirtelen összehúzódnak és elernyednek.
A vizsgálat során ugyan viszonylag gyakori az ideiglenes izomfájdalom, ám ettől nem kell megijedni: rövid időn belül enyhül, majd abbamarad.
Mindemellett fontos, hogy amennyiben a tüneteink ízületi panaszokkal vagy végtaggyengeséggel, bizonytalan járással párosulnak, akkor vásároljunk megfelelő ízületi stabilizátort a térd-, a boka- vagy a csukló-, könyöktájékra, amelyekkel kellően tehermentesíthetőek az említett végtagok.
Egyéb tudnivalók a vizsgálatról
Egyes gyógyszerek szedése – például véralvadásgátló készítmények – esetén nem javasolt elvégeztetni a vizsgálatot, ezért erről előzetesen mindenképpen tájékoztassuk kezelőorvosunkat, de más, rendszeresen szedett gyógyszerekről is konzultáljunk az orvosunkkal.
A kezelés napján lehetőleg ne kenjük be magunkat testápolóval vagy egyéb olajos kenőcsökkel, ugyanis ezek kellemetlenebbé tehetik a procedúrát.