Az iliotibiális szindróma elsősorban a futók körében kialakuló mozgásszervi megbetegedés, bár természetesen másokat is érinthet. Legfőbb tünete a séta és lépcsőzés közben fellépő térd körüli erőteljes fájdalom. Ez így általánosságban persze sok egyéb mozgásszervi problémára is utalhat – cikkünkben azt mutatjuk be, hogy milyen tünetek alapján lehet felismerni és milyen módszerekkel érdemes kezelni az iliotibiális szindrómát.
Az iliotibiális szindróma megelőzése és a sérülés kockázatának csökkentése
- Bemelegítés minden futás előtt,
- SMR henger használata futás előtt és után,
- Patellavédő térdrögzítő használata, amely enyhíti a feszülést és megakadályozza az IT szalag dörzsölését a combcsonton.
Az iliotibiális szindróma háttere és tünetei
Az iliotibiális szalag (röviden IT szalag) egy vastag, kötőszöveti szalag, amely a csípőtől indul, és a comb külső oldalán végigfutva a térd alatt tapad meg. Feladata, hogy rögzítse a térdízületet, valamint segítse annak befelé történő elmozdulását. Amennyiben az iliotibiális szalag a combcsonttal vagy esetleg a térdízülettel hosszú időn át erősen összedörzsölődik, előbb-utóbb begyullad, ami komoly fájdalmakkal jár. Ekkor alakul ki az úgynevezett iliotibiális vagy rövid nevén ITB-szindróma.
A futókat azért érinti nagy számban ez a betegség, mert futás során az IT szalagot extrém módon dörzsöli a combcsont, illetve a térdízület, ezért az könnyen begyulladhat. A szindróma kialakulását segíti elő a térdkalács kifelé tolódása, mivel a külső részén a combcsontnak és a térdnek nagyobb erők hatnak, így erősebbek az izmok, valamint a gyenge farizmok. Összességében a háttérben a fenék, csípő és combizmok nem megfelelő működése is hozzásegíti a probléma kialakulását.
Az iliotibiális szindróma az alábbi tünetegyüttessel járhat:
- éles, égető fájdalom a térd külső oldalán, amely leginkább futás, kocogás vagy egyes esetekben akár séta és lépcsőzés során is jelentkezhet,
- nyomásérzékenység,
- duzzanat,
- pattogó hang gyalogláskor,
- előfordulhat ropogó hang a térd behajlításakor, különösen 30 fokos hajlított- feszített térdszögállásban.
Ha a fenti jelek közül bármelyiket is tapasztaljuk, ne erőltessük tovább a lábunkat, a futással időlegesen mindenképpen hagyjunk fel, és forduljunk szakorvoshoz. Ellenkező esetben akár még komolyabb fájdalmakkal vagy egyéb, nem kívánt szövődményekkel is szembe kell majd néznünk, amelyek következtében még a legkisebb mozdulat is embert próbáló feladatnak fog tűnni.
Az ITB- szindróma kezelési módjai
Több lehetőségünk adódik annak érdekében, hogy felgyorsítsuk a gyógyulási folyamatot, és felépüljünk a betegségből.
Például:
- Akut szakban a térdhajlítás kerülése,
- és néhány szokásos kezelés is szóba jöhet: helyi hűtés, iontoforézis ( elektroterápia), gyulladásgátlók szedése.
Szedjünk gyulladás- és fájdalomcsillapítót!
Az orvos által felírt gyógyszerek hatékonyan csökkentik a fájdalmakat, jelentősen enyhítve a panaszainkon. Ha ezek a készítmények mégsem válnának be, és a fájdalom nem hagy alább, akkor a szteroid injekciós kezelés is szóba jöhet, ha három nap után is látható helyi duzzanat, az iontoforézis (elektroterápia) folytatása mellett. Fontos azonban tudnunk, hogy ez a fajta kezelési mód mindössze csak a tüneteket enyhíti, a betegség kiváltó okát azonban nem szünteti meg. Éppen ezért fontos, hogy a tartós javulás érdekében, mi magunk is tegyünk meg mindent a gyógyulásért.
Lazítsuk fel az izmokat!
Hetente legalább 1-2 alkalommal érdemes sportmasszőrhöz eljárni, aki fellazítja a letapadt izmokat és szöveteket, ezáltal felgyorsítva azok regenerációs folyamatát. Mindemellett mi magunk is lelazíthatjuk izmainkat csípő- és térdtájékon, például SMR hengerrel vagy akár kislabdával. Azonban legyünk nagyon óvatosak, ne nyomjuk meg közvetlenül a gyulladás helyét – ez ugyanis rendkívül komoly fájdalommal járhat, és tovább ront a helyzeten. Inkább csak a környékét masszírozzuk (az iliotibiális szalagot tilos, csak az izmokat), illetve hengerezzük, és naponta akár néhány perc nyújtással is rásegíthetünk a gyógyulásra.
Legvégül: eddzünk is!
Az ITB-szindróma hátterében legtöbbször a comb- és a csípőizmok gyengesége áll, ezért sokat tehetünk a hosszú távú gyógyulásért azzal, ha megerősítjük ezeket az izmokat.
Ennek során fontos az alábbiakra odafigyelni:
- Az edzést kizárólag csak akkor iktassuk be a napi rutinunkba, ha a fájdalom már teljesen elmúlt, és akadálytalanul képesek vagyunk mozogni.
- Legyünk nagyon óvatosak, és fokozatosan szoktassuk vissza magunkat a rendszeres mozgásra: érdemes először inkább csak sétálni, idővel pedig lazán kocogni. Ha ekkor sem tapasztaljuk az IT szalag körüli tüneteket, akkor növelhetünk a tempón és a távon. De semmiképpen se terheljük túl magunkat hosszabb távú futással vagy intenzívebb gyakorlatokkal, hiszen ezzel csak a betegség újbóli kialakulását kockáztatjuk. Általában hat hét után kezdhető el a futás másnaponta repülővágtákkal, majd fokozatosan hosszabb távra váltunk.
- Kiemelten fontos minden edzés előtt megfelelően bemelegíteni és átmozgatni az izmainkat, majd az alapos levezető nyújtásra szintén kellő időt szükséges szánni.
- Célszerű néhány hétig az edzésekhez és a mindennapok során is ízületi támaszt használni, amelynek segítségével tehermentesíthetjük a lábunkat, és enyhíthetünk a térd körüli izmok feszülésén; ezáltal csökkenthetjük a betegség ismételt kialakulásának esélyét is.
A cikk megjelenését az Essity Hungary Kft. támogatta.