A kéz ujjainak kóros elfehéredésével járó jelenség a lakosságnak mintegy 5%-át érinti, de a nők esetében ez az arány még ennél is magasabb. Különbség van a Raynaud-szindróma és a Raynaud-kór között mind a háttérokok, mind a tipikus tünetek vonatkozásában, így kezelésük fő iránya is eltérő.
A Raynaud-jelenség közvetlen kiváltó oka
A jelenség voltaképpen a szervezetünk hidegre adott kóros válasza, ami leggyakrabban akkor alakul ki, ha az ujjainkban valamilyen oknál fogva keringési probléma lép fel. A hideg hatására általában az ujjainkban található apró, felszíni erek összeszűkülnek, a mélyebben húzódó verőerek pedig nagy mértékben kitágulnak. Ez egy természetes jelenség, szervezetünk így igyekszik védekezni az erősebb fagyok ellen. Normál esetben a jelenséget leginkább akkor tapasztalhatjuk, amikor egy meleg helyről hirtelen kilépünk a hidegbe, és ereink hirtelen összehúzódnak. Ennek az egyik legismertebb megjelenési formája amikor kipirosodik az arc.
Előfordul azonban, hogy a felszíni erek jobban összehúzódnak a kelleténél, ez pedig a bőr színének hirtelen, rohamszerű és markáns elváltozásával jár. Ebben az esetben beszélhetünk a Raynaud-jelenségről.
Tipikus tünet az elszíneződő ujjak
A Raynaud-jelenség legtipikusabb tünete az ujjak látványos elszíneződése – általában a kézen, de ritkább esetben a lábujjak is érintettek lehetnek. A folyamat hátterében a fent említett keringési reakció áll.
Az elszíneződések tekintetében három fázis különíthető el, melyek a fehértől a kéken át a pirosig tartanak:
- A fehér fázis során az ujjaink kihűlnek, és megdermednek.
- A kék fázis – a cyanosis – akkor jelentkezik, ha az ujjakban már percek óta megállt a keringés.
- A piros fázis – azaz a hyperaemia – erős, égő fájdalommal, érzészavarral, valamint intenzív bőrpírral jár együtt.
Előfordul azonban, főként az enyhébb esetekben, hogy a kék fázis kimarad, és csak a fehér, majd a piros elszíneződés jelentkezik. A jelenség tíz perctől akár fél óra hosszáig is eltarthat.
A Raynaud-jelenségnek az elszíneződés mellett számos más tünete is van. Ha azt tapasztaljuk, hogy az ujjaink:
- nagyon fájnak,
- zsibbadnak,
- megduzzadnak,
- érzéketlenné válnak, vagy épp érzészavar jelentkezik bennük,
- esetleg elmerevednek,
mindenképpen fel kell hogy merüljön bennünk a betegség gyanúja.
Raynaud-kór vagy Raynaud-szindróma – mi a különbség?
A betegségek nevét rendkívül sokan használják tévesen vagy épp összevissza. A tévesztés ugyan érthető, hiszen nemcsak a két elnevezés, de maga a tünetegyüttes is felettébb hasonlít egymásra, mégis fontos különbséget tenni közöttük – főleg azok eltérő okai miatt.
- A Raynaud-kór (vagy Raynaud-betegség) egy önálló betegség, melynek a hátterében nincsen egyéb olyan betegség, amelynek csak következményes tünete az említett kézjelenség.
- A Raynaud-szindróma ezzel szemben egy úgynevezett secunder, másodlagos betegség, azaz sosem jár egyedül: a hátterében mindig valamilyen más autoimmun betegség áll, gyakran szklerózis multiplex, lupusz vagy reumatoid artritisz.
- Ugyan a két betegség tünetei szinte megegyeznek, azonban különbség mutatkozik abban, hogy az elsődleges kór esetén a tünetek általában enyhébbek és mindig szimmetrikusak mindkét kézen, míg a szindróma esetén a fehér-kék-piros elszíneződések aszimmetrikusan, csak az egyik kéz néhány ujján jelennek meg.
Ne hagyjuk figyelmen kívül!
Ha az alaptüneteket visszatérően tapasztaljuk magunkon, semmiképp se legyintsünk a problémára, még ha az érdemben nem is rontja az életminőségünket. Mivel a hátterében egyéb súlyos betegség is állhat, rendkívül fontos, hogy orvoshoz forduljunk és kivizsgáltassuk magunkat.
A Raynaud-szindróma kezelési módjai
A Raynaud-jelenség kezelését alapvetően az határozza meg, hogy melyik típusával állunk szemben. A másodlagos kór esetén feltétlenül szükséges a mögöttes háttérbetegség kezelése, melyhez bizonyos esetekben társulhat a kézjelenség tüneti enyhítése.
Mindkét esetben ajánlatos a hideg elleni védekezés és a vérkeringés védelme:
- Viseljünk hideg időszakokban megfelelő vastagságú kesztyűt.
- Intsünk búcsút azoknak a káros szokásainknak, amelyek fokozzák az érösszehúzódást, például szokjunk le a dohányzásról.
- Kenjük a kezeinket zsíros bőrápoló krémmel.
- Mindezek mellett fontos vigyázni egyes gyógyszerek – például a fogamzásgátlók vagy a béta-blokkolók – szedésével, ugyanis ezek felerősíthetik a tüneteket.
- Szükség esetén – orvosi javaslat alapján – esetleg szóba jöhet értágító gyógyszerek szedése is.
Noha a jelenség leginkább hideg hatására jelentkezik, azonban egyes esetekben a stressz, a szorongás vagy az egyéb érzelmi traumák mind kockázati tényezőt jelenthetnek a Raynaud-jelenség kialakulásának tekintetében, ezért mindenképpen fontos a stresszkezelés és a pszichés problémák megoldása is. A konzervatív terápia is hatékony a kezelésben. Ilyen például a hidroterápiába tartozó szénsavfürdő, mely jelentősen tágítja az ereket. Az egyik leghatékonyabb konzervatív terápiás eljárás a gyógytorna. Célja a keringés fokozása. A komplex terápiát az izomerősítő és a nyújtó gyakorlatok alkotják. Funkcionális feladatokkal elsősorban a kéz, az ujjak és az alkar izmait erősítik, de fontos a nyak, vállöv és a lapockák stabilitásának fokozása is. A megnövekedett izomerő jobb keringést biztosít és az ízületek stabilitása révén csökken az ideg vagy az ér összenyomódás. A másik része a nyújtás, mely során csökken az izmok feszessége, ez által a nyomás alatt lévő ér és ideg felszabadulhat, csökkenhet a zsibbadás és a fájdalom.
