Fizioterápia vagy fizikoterápia? Nem mindegy!

A szakember felügyelete mellett végzett fiziko- és fizioterápiás kezelések egyaránt segítik a felépülést mozgásszervi és funkcionális megbetegedések esetén.

Mozgásszervi vagy idegrendszeri panaszok, esetleg keringési problémák? Valószínűleg mindannyiunk szenvedett már ezek valamelyikében. Hajlamosak vagyunk azonban félvállról venni ezeket a problémákat, és sokszor csak olyankor fordulunk orvoshoz, amikor már a leghétköznapibb dolgokat sem vagyunk képesek végrehajtani. Pedig a kellő időben megkezdett szakszerű terápia jelentősen felgyorsíthatja a gyógyulási folyamatot a fenti panaszok esetén. 

Milyen problémák esetén jöhet szóba a fizioterápia?

Ahogyan a bevezetőben is utaltunk rá, a fizioterápia szerteágazó problémákra nyújthat részben vagy teljes egészében megoldást; alkalmas többek között a:

  • különböző ízületi fájdalmak (térd, derék, nyak, váll stb.),
  • végtag/ízület mozgástartomány beszűkülése,
  • feszes izomzat, izomgörcs,
  • sérülések utáni mozgásszervi rehabilitáció,
  • betegség, sérülés miatt leépült izomzat,
  • csökkent szöveti keringés,
  • csökkent anyagcsere-működés,
  • egyes gyulladásos folyamatok kezelésére.

Mindezek mellette elősegíti a mozgásrehabilitációt, és jótékony hatással van az izomzati működésre. A sérült izmokat segít újra megerősíteni, az izomgörcsöket pedig nagy mértékben ellazítja.

A fizioterápia lényege

Hogy tisztába jöjjünk ezeknek a terápiás módszereknek a lényegével, meg kell értenünk, pontosan mi is a fizioterápia jelentése. Elnevezése a „füzosz” görög szóból ered, aminek jelentése „természet”. A fizioterápia tág értelemben egy olyan orvostudományi ág gyűjtőneve, amely a természetes és mesterséges energiákat alkalmazza a különböző egészségi problémák kezelésére. A terápia során az orvosok és gyógytornászok az

  • elektromosságot,
  • vizet,
  • ultrahangot,
  • mozgási energiát,
  • lézert,
  • valamint a hőmérsékleti változásokat használják fel annak érdekében, hogy elősegítsék a beteg rehabilitációját és megakadályozzák panaszainak újbóli kialakulását.

Egyszerűbben tehát: a fizioterápia a különféle természeti „erők” – mint a nap, a víz, a klíma, a mozgás és a levegő – szervezetre gyakorolt hatásait használja fel. Ezen kívülről adagolt impulzusok indítják be a test gyógyító folyamatait. 

Mi a különbség a fizioterápia és a fizikoterápia között?

A mindennapok során gyakran ütközünk kisebb-nagyobb félreértésekbe a fizio- és a fizikoterápia kapcsán. Ránézésre csak egy betű a különbség köztük, azonban a helyzet elméleti és gyakorlati szempontból is összetettebb ennél. Mindkét terület elsősorban a mozgásszervek, továbbá az idegrendszer és a keringés egyes funkcionális problémáinak nem gyógyszeres, természeti és mesterséges energiákat alkalmazó kezelését foglalja magába. A fizikoterápiás módszerek azonban csak egy szűkebb halmazt alkotnak a tágan értelmezett fizioterápián belül.

Hova tartozik a fizikoterápia és hova a fizioterápia?

A fizikoterápia a fizioterápia nagy gyűjtőfogalmán belül azon gyógyító eljárások összefoglaló neve, amelyek a mesterségesen előállított energiát használják fel a test regenerációs folyamatainak beindítására. A szűken vett fizioterápiával ellentétben a fizikoterápia pusztán a tüneteket kezeli. Jellemzően különféle fájdalmak, gyulladások, anyagcserezavar, izomgörcs, ízületi problémák, illetve csökkent szöveti keringés esetén írják elő.

A fizikoterápia körébe tartozik:

  • az elektroterápia,
  • az ultrahangkezelés,
  • a lökéshullám-terápia,
  • valamint a polarizáltfény-terápia.

A szűken vett fizioterápia körébe tartozik:

  • a gyógytorna,
  • a gyógymasszázs,
  • a balneoterápia,
  • a hidroterápia,
  • valamint a különféle gyógyvizes kezelések.

Komplex terápiás kezelés

Mozgásszervi problémákra a reumatológus gyakran ír elő komplex fizioterápiás kezelést (olykor esetleg gyógyszeres kúrával kombinálva), amelynek során többféle terápiás módszert ötvözve igyekeznek elősegíteni a beteg gyógyulását. Szokás például az elektroterápiát ultrahangkezeléssel vagy gyógytornával és masszázzsal kiegészíteni annak érdekében, hogy ezeknek a kezeléseknek a gyógyító hatása kedvezően erősítse egymást.

Mikor kell szakorvost és mikor gyógytornászt felkeresni?

Kínzó mozgásszervi, keringési, illetve idegrendszeri panaszok esetén mindenképp forduljunk szakorvoshoz. A gyógyszeres kezelés, illetve a megfelelő fizioterápia kiírásához elengedhetetlen a megfelelő diagnózis felállítása. Fontos, hogy ne vegyük félvállról a problémát. Ha úgy érezzük, hogy a fájdalom vagy az észlelt nehézség állandósult, illetve a probléma akadályozza a mindennapi életvitelünket, esetleg rendszeres gyakorisággal visszatér, akkor mindenképpen keressünk fel reumatológus- vagy ortopéd szakorvost!

Ha azonban a probléma nem okoz zavart a mindennapi rutinunkban, vagy pedig túl általános – mint például a sok ülés vagy állás miatti merev ízületek és izmok –, fordulhatunk egyből gyógytornász-terapeutához is, hogy kikérjük a tanácsát. A szükséges állapotfelmérés alapján ő jó eséllyel meg fogja tudni állapítani, hogy mely fizioterápiás módszer számunkra a legoptimálisabb, illetve hogy szükséges-e mégis szakorvosi ellátás. Fontos tudni, hogy gyógyszert csak orvos írhat fel!

Mi is tehetünk önmagunkért

Ha mozgásszervi problémákkal küzdünk, érdemes az életmódunkon is változtatni. Figyeljünk oda a testtartásunkra munka és járás közben, kezdjünk el rendszeresen, a fokozatosság elvét követve mozogni, emellett pedig ajánlott lehet sportoláskor vagy akár a mindennapok során a problémás testrész ízületét kímélő támaszokat is beszerezni, hogy elkerüljük a komolyabb bajokat. Egy csukló-, könyök-, derék-, térd– vagy bokatámasz kellően tehermentesíti és rögzíti az adott ízületet, elősegítve regenerációját, és egyúttal segít megelőzni a komolyabb sérüléseket.