A kutatások szerint az emberek negyede–fele szereti rendszeresen megropogtatni egyes ízületeit, ami a népesség másik felét többnyire elszörnyedéssel tölti el, köszönhetően az ilyenkor kiadott jellegzetes roppanó hangnak. Míg tehát sokaknak valamilyen okból kellemes érzést okoz az ízületek ropogtatása, mások meg vannak róla győződve, hogy az ártalmas, de legalábbis kifejezetten rossz szokás. Mi tehát az igazság: kell-e tartani a ropogtatás káros következményeitől?
Mi okozza a roppanó hangot?
Hogy választ kaphassunk arra, vajon lehet-e ártalmas az ízületek ropogtatása, először is azt kellett kideríteniük a szakembereknek, hogy mi okozza a ropogó hangot – és ez egészen a közelmúltig nem volt igazán egyértelmű.
Az ízületek működése
Az emberi testben a csontok ízületekkel kapcsolódnak egymáshoz, amelyeknek az is a feladata, hogy az adott csontok mozgatását biztosítsák – például amikor behajlítjuk a térdünket, ujjunkat, vagy vállkörzést végzünk. Az ízületet kívülről inak és szalagok rögzítik, mozgatását pedig a csontokon tapadó és eredő számos izom végzi.
Az ízületen belül a csontok végét porcos felszín borítja, közöttük pedig ízületi folyadék van, ami a porcok nedves közegéről gondoskodik azok védelme érdekében. Fontos ugyanis, hogy a kapcsolódó csontok egy „kipárnázott”, sima és „olajozott” felületen mozduljanak el egymáson – ellenkező esetben a csontvégek visszafordíthatatlanul sérülnek, és ez komoly fájdalommal járó, tartós ízületi károsodásokhoz vezethet. Ha a bokán, térden vagy a csuklón ilyesmi következik be, indokolt lehet megfelelő ízületi támasz viselése.
Mi történik ropogtatáskor?
Az emberek többsége az ujjízületeit szokta megropogtatni, de jellemző még a nyak-, váll- és a hát ropogtatása is. Az ujjak esetében erre a legtipikusabb módszer a csontok meghúzása az ujjak hátra- vagy oldalra feszítésével-forgatásával, de olyan is van, aki a másik tenyerével nyomja meg jó erősen a behajlított ujjait. A nyaki és háti csigolyák, illetve a váll kimozgatására pedig elsősorban a csavaró-fordító mozdulatot szokták bevetni.
Végeredményét tekintve az ízületen belül minden említett esetben az történik, hogy a csontok eltávolodnak egymástól, és az ezáltal keletkező űrt kitölti az ízületi folyadék, mely gázokat is tartalmaz. Sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a folyadékban ekkor keletkező vagy már eleve ott lévő gázbuborékok okozzák a jellegzetes ropogó hangot. Az újabb vizsgálatok inkább azt támasztják alá, hogy egyszerűen egy hirtelen keletkező vákuum, amit a folyadék sem tud kitölteni az, ami a hanghatást adja.
Miért szeretnek az emberek ropogtatni?
A legtöbb ember számára az ízületek rendszeres ropogtatása – ez különösen áll a kézropogtatókra – valamiféle feszültséglevezető pótcselekvés, ezért tekintik sokan pusztán idegesítő rossz szokásnak. Pedig ha jobban belegondolunk, a stressz valamilyen fizikai módon történő levezetése nagyon is hasznos és elterjedt módszer, amivel sokan élünk, még ha más-más formában is.
Ugyanakkor az ízületek megropogtatása fizikai jó érzéssel is járhat, kiváltképp a hát, nyak, váll esetén. Sok embert valószínűleg éppen az a kellemetlen érzés késztet ezen testtájak kimozgatására, amit az egymáshoz túl közel kerülő csigolyák és az emiatt befeszülő és megrövidülő környező izmok okoznak. Ennek hátterében gyakran valamilyen kezdődő porckorong-károsodás, de legalábbis tartásprobléma áll. Ha sikerül a ropogtatással egy pillanatra jól megnyújtani a csigolyák közti teret és a háti izmokat, az – rövid időre ugyan – de jóleső érzéssel jár.
Okozhat-e károsodást az ízület ropogtatása?
Noha a köztudatban elég elterjedt, hogy az ízületek rendszeres ropogtatása kifejezetten káros, a kutatások nem ezt látszanak igazolni. Gyakori tévhit, hogy a ropogtatás ízületi gyulladást (artritiszt) okozhat, vagy hogy kórosan meglazulnak a szalagok.
Ezzel szemben több kutatás is alátámasztja, hogy az ízületek rendszeres ropogtatása nem okoz ízületi gyulladást, és teljességgel ártalmatlan. Normál esetben a szalagok túlnyújtásától sem kell tartani, ez legfeljebb drasztikus és szakszerűtlen külső (más ember által végzett) beavatkozáskor következhet be.
Az egyetlen esetleges negatív következmény, amelyre az egyik kutatás jutott, hogy előfordulhat duzzanat kialakulása, illetve csökkenhet a kéz szorítóereje – ám ennek kockázatát még vizsgálni kell.
Lehet-e haszna az ízület ropogtatásának?
Bármilyen meglepő is sokak számára, egyes tudományos álláspontok szerint az ízületek megropogtatásának a feszültséglevezető és kellemes fizikai érzést kiváltó hatásán túl is lehetnek kifejezetten pozitív hozadékai.
Ez annak tudható be, hogy:
- az ízület megnyújtása fokozza az ízületi folyadék aktivitását, és ez a rendszeres „olajozás” karbantartja az ízületeket;
- az ízület kiropogtatása egy rövid időre ellazítja a környező izmokat, és lazábbá teszi az ízületet, időlegesen növelve annak mozgathatóságát – jót tehet például aktív mozgás bevezetéseként.
- általában ezzel “visszaroppantjuk” az instabil ízületet, ezzel kerül a helyére; az instabilitást a stabilizálást szolgáló izmok gyengesége okozza, a cél tehát ezen izmok megerősítése, ami a fiziológiás helyzetet biztosítja.