A statisztikák szerint a lakosság közel 10%-ánál fordul elő diagnosztizált visszérbetegség, ám mivel a legtöbben már csak kései stádiumban fordulnak orvoshoz, a valóságban a visszeres kórképek ennél jóval több, (akár nyolcszor ennyi!) embert érintenek. A problémakör súlyosságát tovább fokozza, hogy az elhanyagolt visszérbetegség hosszú idő alatt egyre súlyosabb tünetekkel és szövődményekkel jár, melyek közül az egyik rizikófaktor a rendkívül nehezen gyógyuló és könnyen továbbfertőződő lábszárfekély.

A vénás lábszárfekély és a visszértágulat

A fekély lényegében a szövetfelszínek elhalását jelenti, melynek következtében szövethiányos állapot jön létre az érintett területen. Ennek jele a nem gyógyuló vagy újra és újra kiújuló (sok esetben nedvedző, sárgás lepedékkel fedett, bűzös) seb, melynek mérete fokozatosan nő.

A vénás betegségek következtében kialakuló lábszárfekély tipikusan a boka és a vádli közötti részen jön létre, többnyire a boka környékéről indulva. Hátterében eredendő okként a vénák működésének elégtelensége és a vénafal károsodása áll – ennek (idővel) látható jele a visszeres dudor, ami nem más, mint a vénák kóros kitágulása. Ilyenkor az elvékonyodott érfalakon keresztül az elhasznált vér és a mérgező anyagcseretermékek átszivárognak a szövetek közötti térbe, és ott pangva folyamatos gyulladást idéznek elő, ami nyiroködémával és a kötőszövetek felszaporodásával jár. Ez a hosszú időn át csak enyhe tünetekkel (nehézláb-érzés, boka körüli duzzanat) járó kóros állapot előbb a látható visszércsomók megjelenésével egészül ki, majd ha nem kezelik, hosszú évtizedek után vezethet a lábszárfekély kialakulásáig, ami a háttérben fennálló folyamatos gyulladás következménye.

Kiváltó okok:

A vénás lábszárfekély eredendő kiváltó oka maga a nem, vagy nem megfelelően kezelt visszérbetegség, ennek hátterében pedig a veleszületett hajlam mellett elsősorban az elhízás, a sok állással vagy talpalással járó munka, az ülőmunka és a mozgásszegény életmód, a dohányzás, illetve a várandósság miatti pluszterhelés áll, amit tovább súlyosbíthat például a cukorbetegség.

A közvetlen kiváltó ok magának a visszérbetegségnek a kezeletlensége, ami gyakran abból adódik, hogy nem vesszük komolyan azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek a kezdeti szakaszban jelentkeznek, amikor még könnyen megelőzhetőek lehetnének a későbbi visszafordíthatatlan szövődmények.

Az elhanyagolt visszérbetegség következtében kialakuló lábszárfekély megelőzése érdekében érdemes a korai gyanú esetén szakorvosi segítséghez fordulni.

A visszérbetegség figyelmeztető tünetei:

Megelőzés

Amennyiben akár csak a kezdeti figyelmeztető jeleket tapasztaljuk, vegyük őket komolyan, melőbb forduljunk szakorvoshoz, és tegyünk aktívan a betegség súlyosbodása ellen, a következményes szövődmények kialakulásának megelőzése érdekében.

Ebben kezdeti stádiumban kiemelt szerepe van az életmód-változtatásnak, ami később is javasolt, így például a:

A lábszárfekély tünetei

A fekély a visszérproblémák első, ártalmatlannak tűnő tüneteinek (pókhálós erezettség) megjelenése után mintegy 15-25 évvel alakulhat ki, ami azt is jelenti, hogy ilyen sok idő áll rendelkezésünkre a megelőzéshez. Ám ha a visszérbetegségen kívül egyéb tényezők (például cukorbetegség) is hozzájárulnak a belső gyulladásos állapot folyamatos fenntartásához, még nehezebb a szövődmények kialakulásának megakadályozása, és idővel kifejlődhet a lábszárfekély.

A vénás fekély

Ez az állandósult nyílt seb nemcsak jelentősen rontja a beteg életminőségét és közérzetét, de a fertőzések melegágya is, ami további problémák forrása lehet.

Az elhanyagolt visszérbetegség következtében kialakuló lábszárfekély esetén megoldást jelenthet az antibiotikum-kúra, sebkezelés és a kompressziós harisnya.

Kezelése

A kezelést minden esetben kizárólag orvosi előírás alapján szabad végezni, amit mindig pontos diagnózis előz meg, a kiváltó betegség beazonosítására.

A kezelés általában párhuzamosan több csapásirányban zajlik, így többnyire egyszerre célozza:

Ezek alapján jó eséllyel szóba jön antibiotikum-kúra, vérrögösödést gátló gyógyszerek szedése, sebkezelés (fertőtlenítés, kötözés), a környező bőr védelme, továbbá különböző típusú kompressziós kötözések vagy kompressziós harisnya viselése. Emellett felmerülhet műtéti megoldás is, akár a visszér eltávolítására, olykor pedig magának a fekélyes felületnek a bőrátültetésére.

A szükséges terápia meghatározását azonban minden esetben bízzuk szakemberre, és szigorúan kövessük az általa előírtakat!