A túlzásba vitt sport mellékhatása, a fáradásos törés

A fáradásos törés megelőzése érdekében érdemes folyamatosan monitorozni szervezetünk állapotát, amit legkönnyebben sportorvos segítségével mérhetünk fel.

Fáradásos törés akkor történik, amikor a csontot ugyanazon a ponton folyamatos, intenzív terhelés éri, és ennek következtében először meggyengül, mikrosérülések keletkeznek rajta, majd részlegesen vagy teljesen eltörik.

Egyoldalú, intenzív terhelés

A fáradásos törés tipikus túlterheléses sérülés: általában olyan intenzív fizikai terhelés, mint az egyoldalú aktív sport vagy a katonai kiképzés váltja ki. A túlzásba vitt sporttal járó extrém terhelés nemcsak az ízületekre jelent komoly veszélyt, hanem a csontjainkra is. Fáradásos törés akkor keletkezik, ha a mozgás során fellépő durvább erőhatások huzamosabb ideig a csont egyetlen pontját érik. Ezen a ponton a csont meggyengül, regenerációs képessége csökken, gyengül a csontkéreg, ennek következtében komolyabb sérülés, szélsőséges esetben pedig csonttörés is bekövetkezhet. A gyógyulás hosszú időt vehet igénybe, akár hónapokra lemondhatunk a mozgás öröméről.

A fáradásos törés okai

A fáradásos törés oka legtöbbször a túlzásba vitt sport. A közép- és hosszútávfutók körében gyakori sérüléstípus, hiszen a futók csontjai igen nagy húzó-nyíró erőhatásoknak vannak kitéve az edzések során. Érdemes figyelnünk arra futásnál, hogy ne vigyük túlzásba, tartsunk legalább két pihenőnapot a héten, hogy legyen ideje izmainknak és csontjainknak regenerálódni. Ha egy ideje azt érezzük, hogy a csontunk mindig ugyanott fáj, enyhítsünk a tempón, változtassunk az edzésterven, és amennyire csak lehet, tehermentesítsük a legyengült csontot. A fáradásos törés ugyanis hirtelen, egy intenzívebb edzés során következik be. Ha a csontot még az addiginál is komolyabb hatásoknak tesszük ki, akkor könnyen eltörhet.

A túlzásba vitt sport mellett a törés okai lehetnek még:

  • a nem megfelelő edzésterv,
  • a terhelés hirtelen növelése az időtartamban, intenzitásban és a frekvenciában, 
  • a nem megfelelő izomerő,
  • az életkor,
  • a genetika,
  • a rossz minőségű sportfelszerelés,
  • a kalciumhiány,
  • a hormonális változások,
  • a testtömeg-indexnek a normáltól való eltérése,
  • a lúdtalp vagy más statikai probléma,
  • a nem megfelelő hajlékonyság,
  • illetve mindezek mellett valamilyen alapbetegség is okozhatja.

A nők jóval veszélyeztetettebbek a férfiaknál: a fáradásos törés gyakorisága a nők körében 2-3-szor is gyakoribb lehet, mint a férfiaknál.

Veszélyeztetett csontok

Hogy mely csont van leginkább veszélyben, az attól függ, hogy milyen sportot űzünk, azaz hogy mely testrész terhelődik intenzíven.

  • A rövidtávfutóknál a lábfej, a sarok és a boka csontjai.
  • A hosszútávfutóknál a hosszú csöves csontok (sípcsont, szárkapocscsont).
  • Az ugrósportoknál a keresztcsont és a medence.
  • A dobóatlétáknál a felkarcsont.
  • Az úszóknál és evezős sportokat űzőknél a borda van leginkább veszélyben.

A fáradásos törés tünetei

A fáradásos törést rendkívül nehéz diagnosztizálni, ugyanis nincsen egyetlen jól behatárolható, egyértelmű és intenzív trauma hatás – a törés fokozatosan alakul ki. Leggyakoribb tünete a sportolás közben jelentkező fájdalom, mely eleinte nyugalmi állapotban elmúlik, ezért könnyen összetéveszthető a húzódás, megerőltetés vagy rándulás tüneteivel. A beteg hajlamos a fájó testrészt csak pihentetni edzés után, és ezt legtöbbször elégnek is érzi, hiszen ilyenkor a fájdalom megszűnik. Azonban az edzésekkel a fájdalom újra jelentkezik, majd egy idő után folyamatossá is válhat. 

Éppen ezért figyelnünk kell az intő jelekre. Ha a fájdalom egyre sűrűbben lép fel ugyanazon a ponton, ne várjunk vele, inkább forduljunk orvoshoz. A fáradásos törés további árulkodó jele lehet, ha a fájó rész fölött duzzanat keletkezik, vagy éjszaka is szúró fájdalmat érzünk. 

Ezzel együtt is kezdeti stádiumban nehéz a törés diagnosztizálása, a röntgen nem feltétlenül mutat eltérést – sokszor csak a CT- vagy MRI-felvételek képesek kimutatni a fáradásos törést.

A fáradásos törés kezelése

A fáradásos törés kezelésére a hagyományos, konzervatív kezelés a megoldás:

  • az orvos rögzíti a sérült csontot,
  • szükség lehet gyulladáscsökkentők szedésére,
  • 3–12 hét regenerációs időszakra lehet számítani,
  • idővel gyógytorna válik szükségessé.

Teljes törés esetén gyakran műtéti beavatkozásra is szükség van, ilyenkor a gyógyulás is hosszabb időt vesz igénybe, súlyos esetben akár 6 hónapba is beletelhet.

Visszatérés az edzéshez

Sportolni mindenképp csak fájdalommentesen kezdjünk. Amellett, hogy feltétlenül könnyítsünk a korábbi edzésterven, ajánlott még:

  • a lábizom/karizom erősítése,
  • futáshoz megfelelő cipő és talpbetét használata,
  • különféle támaszok, mint a térdtámasz vagy a bokatámasz beszerzése, amelyekkel tehermentesíthetjük a sérült végtagot,
  • valamint egy kis ideig érdemes másik sportra váltani, amely nem terheli úgy a legyengült területet.