A térd az egyik legnagyobb – és egyben legsérülékenyebb – ízületünk, amelynek elsődleges feladata, hogy terhelésátviteli kapcsolatot hozzon létre a sípcsontunk és a combcsontunk között. A térdkalács még a leghétköznapibb mozdulatok végrehajtása során is rendkívül nagy terhelésnek van kitéve – elég csak a járásra, guggolásra, lépcsőzésre vagy futásra gondolnunk. Elég azonban egy szerencsétlen lépés, és a térdkalácsunk könnyen kiugorhat a helyéről, amely komoly fájdalmakkal és mozgásbeszűküléssel is jár. De milyen tünetei és kiváltó okai lehetnek ennek a rendkívül kellemetlen sérülésnek? Egyáltalán milyen kezelési módok jöhetnek szóba?
A térdkalács elmozdulásnak tünetei
A térdet védő erős, ruganyos réteg a térdkalács, más néven a patella, amely a combcsont elülső részének, térd felőli oldalán helyezkedik el. Ha ujjunkkal megfogjuk, akár egy kicsit oldalirányban még meg is mozgathatjuk. A patellát erős szalagok rögzítik, amelyek megakadályozzák, hogy az elmozduljon egy adott irányba. Hátsó részét egy rugalmas üvegporc-réteg fedi, amely a térdízülettel együtt képes mozogni – ezáltal biztosítva annak védelmét sportolás során is. A térdkalács elmozdulása általában ennek az üvegporc-rétegnek a sérülése következtében történik, amely:
- instabilitással,
- duzzanattal,
- a rögzítő szalagok elszakadásával,
- mozgásbeszűküléssel,
- valamint rendkívül erős, szúró fájdalommal is jár, amelyet leginkább akkor érzünk, amikor a térdünket – például ülő pozícióban vagy guggoláskor – hosszú ideig behajlítva tartjuk.
Lehetséges sérüléstípusok
Amikor a térdkalács megsérül, akkor általában ficam, ritkább esetben pedig törés is kialakulhat. Utóbbi esetén a térdkalács porcfelszín folytonossága teljes mértékben megszakad, ficam következtében azonban csak az ízületek felületei sérülnek.
Az viszont, hogy a térdkalácsunk nem tört el, még nem jelenti azt, hogy minden rendben van, és orvosnak sem muszáj megmutatnunk a sérülést. Ha ugyanis csak rálegyintünk erre problémára, és struccpolitikát folytatunk, könnyen lehet, hogy felgyorsítjuk a porckopás folyamatát, arról nem is beszélve, hogy a fájdalmaink is idővel egyre erősebbé válnak.
A térdkalács elmozdulásának kiváltó okai
Számos oka lehet annak, hogy a térdkalács kiugrik a helyéről. Leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a combizom alsó, belső ferde rostjai nagy mértékben elgyengülnek. Ezek a rostok jelentik az egyetlen befelé húzó „erőt” az ízület körül, ezért, ha működésükben hiba lép fel, akkor a térdkalács destabilizálódik, és kifelé mozdul. Ez a fajta rendellenesség a patella lateralizáció.
Szerzett, esetleg velünk született ízületi betegség esetén is komoly esélyünk van arra, hogy a térdkalácsunk – nem megfelelő terhelés következtében – kiugorjon a helyéről. Ilyen betegség például az X-láb-szindróma is, amely következtében – a térdízület nagyfokú tengelyeltérése miatt – könnyen kialakulhat szokványos, vagyis „habitualis” patellaficam, amely során a térdkalács naponta akár többször is kiugorhat oldalirányban. Ezt a sérülést voltaképp magunknak is képesek vagyunk helyretenni.
A további okok közé sorolandó:
- a térdkalács nem megfelelő helyzete – például túl magasan vagy túl alacsonyan van a normális helyzethez képest,
- a bütyök vagy a kalapácsujj,
- mindemellett a túlzásba vitt edzéseknek is komoly rizikófaktora lehet.
Lehetséges kezelési módok
Mivel a térdkalács elmozdulása esetén az addigi jól bevált porckezelési eljárások már nem jöhetnek szóba, ezért mindenképpen térd specialista szakorvost érdemes felkeresnünk a problémával és konzultálnunk vele a továbbiakról.
A gyors gyógyulás érdekében elsősorban az úgynevezett lateriális release-módszert szokták alkalmazni, amelynek lényege, hogy a térdkalácsot kívülről tartó ínszalag – atroszkópikus úton vagy nyílt feltárásos módszerrel – átmetszésre kerül, ezáltal pedig:
- megszűnik kifelé húzó erő,
- csökken a porcra nehezedő nyomás,
- a csont könnyebben képes mozogni,
- és így a beteg is fellélegezhet, hiszen megszűnik a térdében lévő kellemetlen fájdalom, és gondmentesen lesz képes újra mozogni.
A műtét utáni komplikációktól pedig abszolút nem kell félnünk, ennek a beavatkozásnak ugyanis nincsenek jelentős szövődményei. A regenerációs időszak általában 6 hétig tart, ez idő alatt pedig érdemes:
- kerülnünk azokat a sportokat, amelyek nagy mértékben igénybe vennék a lábainkat – például a focit vagy a futást,
- rendszeresen eljárnunk gyógytornára,
- valamint térdkalácsot rögzítő támaszt is használnunk, amellyel tehermentesíthetjük a térdizületeket, ráadásul csökkenthetjük a további sérülések kialakulásának kockázatát is.