Biztosan sokaknál előfordult már, hogy hirtelen éles fájdalmat érzett a talpában, amit megpróbált megmasszírozni, ezzel is enyhítve az éles érzést követő zsibbadást. Szerencsére ezek a tünetek nem válnak mindenkinél krónikussá, de azért jobb, ha odafigyelünk talpunk jelzéseire! Ugyanis igen gyakori betegségnek számít a Morton’s neuroma, amelynek kialakulásában nagy szerepet játszik a nem megfelelően kiválasztott lábbeli, sportcipő. A Morton’s neuroma a lábfejen végigfutó idegek ujjak közötti találkozásánál kialakuló jóindulatú szövetburjánzása, és mivel összefüggésbe hozható a nem megfelelő cipők tartós használatával, jóval több hölgynek okoz fájdalmat, mint uraknak. Nézzük meg, hogy melyek a betegség kialakulásának okai, milyen tünetei vannak és hogyan, milyen módszerekkel kezelhető.
Mi okozza a betegség kialakulását?
A betegség kialakulásának egyik leggyakoribb oka az egészségtelen lábbelik (például keskeny orrú cipők) viselése, emiatt nőkben csaknem ötször gyakrabban alakul ki, mint férfiakban. A betegség jellemzően a 15-50 éves korosztályban alakul ki. Külön érdekesség, hogy MR-vizsgálattal teljesen panaszmentes betegeknél is kimutatható volt! Persze leginkább az 50-60 éves korosztály a veszélyeztetett, de bármilyen életkorban képes megnehezíteni a járást. Nézzünk néhány rizikófaktort, amely hozzájárul a kialakulásához: magas sarkú, szűk orrú cipő viselése, egyes sportágak és tevékenységek, amelyek nyomást gyakorolnak az ínszalagra és az idegek megvastagodását okozzák (például futás, ugró sportok, síelés, balett), bizonyos deformitások, mint a kalapácsujj vagy az ún. lúdtalp, amelyek az ínszalagot az idegekhez préselhetik.
Mik a Morton’s neuroma specifikus tünetei?
Leggyakoribb tünete a járás közben váratlanul kialakuló igen éles, hasító fájdalom, mely a láb külső éle mentén jelentkezik. Emiatt gyakori, hogy a beteg nem képes tovább menni, leveszi a cipőjét, és a fájdalmas területet dörzsöli. A fájdalom pár perc elteltével múlik. A fájdalom legtöbbször a 3. és a 4. lábujj között jelentkezik, de előfordul, hogy végigfut az egész külső lábélen is. Az is tipikus tünet lehet, hogy a nagylábujjban érzünk égő fájdalmat, ami a többi lábujjra is kiterjedhet. Érzéketlenség és zsibbadás is mutatkozhat a lábujjakban. A fájó érzés cipőviselés közben jelenik meg, akár olyan érzetet is kelthet, mintha egy kő lenne a cipőnkben. Ezért sokszor ösztönösen le is vesszük a cipőt a fájdalom miatt. A Morton’s neuromára jellemző fájdalom rohamokban jelentkezik, azaz van, hogy hetente kétszer is szenvedünk tőle, majd hónapokig nincsen semmilyen tünetünk. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy kezelés nélkül idővel egyre gyakoribbá válnak a panaszok.
Hogyan kezelhető?
Mindenekelőtt érdemes megvizsgálni, hogy szükség van-e a cipőviselés megváltoztatására, vagyis a magas sarkú és/vagy hegyes cipő okozta-e a bajt. Ha igen, akkor ajánlott ergonomikusan kialakított, kényelmes lábbelire váltani, amelybe adott esetben egyénileg gyártatott betétet is érdemes elhelyezni. Akut, intenzív tünetek, fájdalom esetén a betegség kezelése történhet konzervatív módon, de makacs esetben különféle műtéti lehetőségek is rendelkezésre állnak.
Konzervatív kezelés
A konzervatív kezelés első és legfontosabb lépése lapos sarkú, a lábujjaknak megfelelő teret biztosító cipő kiválasztása, és az anatómiai szempontból egészségtelen lábbelik viselésének mellőzése. A fájdalom csökkentésére jegelés, a harántboltozat alátámasztása, masszázs, nyújtás segíthet, valamint az ezeket kiegészítő lökéshullám terápia. A lökéshullámok – amelyek a természetben például mennydörgésnél keletkeznek – az érintett, fájdalmas területre juttatva beindítják a test öngyógyító mechanizmusait, élénkítik a vérkeringést és az anyagcserét, oldják a triggereket.
Megoldást jelenthet a fájdalomcsillapítók kombinációjával történő infiltrációja is. Ebben az esetben a szteroid injekciós kezeléssel szanáljuk a gyulladást, mellyel az így létrejött egyéb panaszokat is meg tudjuk szüntetni. Tekintve, hogy az ízületbe adható szteroid injekciók száma véges, alternatív megoldást jelenthet a szklerotizáló (keményítő, megkeményítő) alkoholos infiltráció vagy lokális injekció alkalmazása a neuromába. Általában 2-4 alkalommal ismételhető a beavatkozás, 1-3 hetes időintervallumokkal. Ezzel az eljárással 80-90 százalékos gyógyulási ráta érhető el, mely összehasonlítva a sebészeti (neurectomia) beavatkozással, kevesebb kockázattal és kisebb kiújulási aránnyal jár.
Másik lehetőség a rádiófrekvenciás abláció, (rádiófrekvenciás abláció során az orvos helyi érzéstelenítés mellett speciális tűt vezet az érintett területre, ami elektródaként funkcionál az eljárásban, a beteg csupán egy apró tűszúrást érzékel, az eljárást így minimálinvazívnak tartják.) ami ugyanolyan vagy még jobb terápiás eredményt ad, mint az alkoholos szklerotizálási technika.
Műtét
Ha az imént említett alternatív megoldások nem járnak sikerrel, akkor sebészi megoldáshoz lehet folyamodni, az úgynevezett neurectomiához, mely az érintett idegszövet eltávolítását jelenti. A rövid, 0,5-1 órás műtét során az idegszálak kereszteződésében megtalálható idegcsomót távolítják el sebészeti eljárás keretében. Az esetek 20%-ában sajnos a műtétet követően postoperatív hegesedés alakulhat ki, mely a Morton’s neuroma tüneteit képes utánozni.