A foszfát rendkívül fontos szerepet játszik a szervezetünkben: fokozza az anyagcsere-folyamatokat, elősegíti a csontok erősödését, hozzájárul az izmok és idegek megfelelő működéséhez, és segíti a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartását. Hiperfoszfatémiáról akkor beszélünk, ha a foszfát vérben mért mennyisége a megengedett felső érték fölé emelkedik, ami már káros az egészségünkre. Cikkünkben számba vesszük, hogy milyen okok vezethetnek a hiperfoszfatémia kialakulásához, és hogy miként lehet kezelni a krónikus és az akut hiperfoszfatémiát. Emellett szó esik arról is, hogy melyek a betegség legtipikusabb tünetei.
A hiperfoszfatémia tünetei
A hiperfoszfatémiának nincsenek konkrét tünetei, de az alábbi panaszok folytonos megjelenésével felmerülhet bennünk a gyanú, hogy ezzel a betegséggel állunk szemben:
- émelygés, esetenként hányás,
- tudatzavarok,
- izomgörcsök,
- ízületi fájdalmak,
- szédülés,
- hasfájás, hasmenés,
- zsibbadás,
- vörös szem,
- súlyos székrekedés,
- izomgyengeség,
- viszketés,
- különböző hormonális működési zavarok,
- szívritmuszavar,
- a csontok szerkezetének megváltozása – például csontritkulás,
- valamint meszesedés, amelynek következtében iszkémiás szívbetegség vagy stroke is kialakulhat.
A fenti problémák tapasztalása esetén mindenképpen forduljunk szakorvoshoz, hiszen a lehetséges kezelési módokról csak a pontos diagnózist követően lehet dönteni!
Fontos azonban, hogy ne csak akkor cselekedjünk, amikor már megtörtént a baj. Az egészségünkről mindig gondoskodni kell, ezért tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy még időben elkerülhessük a hiperfoszfatémia kialakulását: járjunk el kivizsgálásokra, és ellenőriztessük a vérünk foszfátszintjét.
A hiperfoszfatémia lehetséges okai
A hiperfoszfatémia elsősorban a vese elégtelen működésének következtében alakul ki, számos esetben azonban olyan további kiváltó okai is lehetnek, mint:
- a különféle hormonális megbetegedések, így például a mellékpajzsmirigy alulműködése vagy a cukorbetegség,
- a túlzott foszfát- vagy D-vitamin-bevitel,
- a hashajtók szedése,
- alultápláltság, például túlzásba vitt fogyókúra vagy tartós egyoldalú étkezés, továbbá anorexia következtében,
- a túlzott alkoholfogyasztás,
- a súlyosabb égési sérülések,
- a szervezetünkön belüli túlzott foszfátfelszabadulás, amelynek következtében akár elsavasodással is számolnunk kell a későbbiekben.
Hogyan szabályozódik a szervezetünk foszfát szintje?
A vérünkben keringő foszfát mennyiségének értéke elsősorban attól függ, hogy:
- mennyi foszfátot viszünk be a szervezetünkbe,
- abból mennyi szívódik fel a belekben,
- illetve mennyi távozik a vizelettel együtt.
A hiperfoszfatémia emellett szoros összefüggésben van a vérünkben lévő kalcium szinttel is, mégpedig fordítottan arányosak egymással: minél magasabb értéket mutat az előbbi, annál alacsonyabb szinten mozog az utóbbi. Az egyensúly megtartásában az alábbi hormonok megfelelő működése játszik döntő szerepet:
- a parathormon, amelyet a mellékpajzsmirigy termel, és amely emeli a vér kalcium szintjét (csontokból való felszabadítással, vesén keresztül történő fokozott visszaszívással és aktív D-vitamin képződés elősegítésével), és hozzájárul a szervezet foszfát szintjének csökkentéséhez (gátolja a vesén keresztül történő visszaszívást, így több foszfát ürül a vizelettel),
- a pajzsmirigy által termelt kalcitonin, amely csökkenti a vér kalcium szintjét (fokozza a csontba történő beépülést és gátolja a vesén keresztül történő visszaszívást), ugyanakkor a vérben lévő foszfát mennyiségét is. (gátolja a vesén keresztül történő visszaszívást).
Emellett érdemes odafigyelnünk az elegendő mennyiségű D-vitamin-bevitelre is, amely elősegíti a kalcium, valamint a foszfátok belekben történő felszívódását.
Lehetséges kezelési módok
Hiperfoszfatémia esetén beszélhetünk annak akut, illetve krónikus formájáról. A pontos diagnózis alapján határozható meg, milyen kezelési módot kell alkalmazni.
- Az akut, vagyis hirtelen és intenzív tünetekkel fellépő hiperfoszfatémia kezelésének érdekében általában sóoldatos infúziót szoktak adni, amelynek segítségével hatékonyan és gyorsan csökkenthető a vérben lévő foszfát mennyisége. Ez az eljárás azonban csak nagyfokú körültekintéssel alkalmazható, ha a beteg veseelégtelenségben szenved – ami pedig gyakori háttérok foszfatémia esetén. Súlyos esetben dialízis (művesekezelés) is szóba jöhet.
- A krónikus hiperfoszfatémia kezelésének egyik csapásiránya a foszfátcsökentett diéta, melyet általában foszfátkötő gyógyszerek szedésével is kiegészítenek. Ha a probléma hátterében veseelégtelenség áll, a dialízis itt is felmerülhet.
- Ha a hiperfoszfatémia hátterében az említett hormonális zavarok valamelyike húzódik meg, akkor specifikusan azt a problémát kell célba venni a kezelések során: a panaszok a hormonpótlással vagy az inzulinszint beállításával, a diabétesz megfelelő kezelésével csökkenni fognak.
- Ha pedig a csontritkulás járulékos következményei is felmerülnek, mindenképpen szerezzünk be egy ízületi stabilizátort, amellyel kellő védelmet biztosíthatunk csontjaink és ízületeink számára, valamint tehermentesíthetjük végtagjainkat.
A foszfátcsökkentett diéta
A minél gyorsabb gyógyulás érdekében célszerű távol tartani magunkat a magas foszfáttartalmú élelmiszerektől és italoktól. Kerüljük többek közt:
- a szénsavas üdítőitalokat,
- az ásványvizeket,
- a fagylaltokat, illetve jégkrémeket,
- a tartós UHT tejeket,
- a gyümölcskészítményeket,
- a tejport és a tejszínhabot,
- az ömlesztett sajtokat,
- a feldolgozott húskészítményeket,
- a sportitalokat,
- a sópótlókat,
- valamint az étrendkiegészítőket is.