A gyógytorna jelentősége

A gyógytorna gyakorlása során a szakember egyaránt segít a páciensnek a gyakorlatok helyes elvégzésében és a szükséges elméleti háttér elsajátításában.

Akár gépjármű-balesetben, akár munkahelyen vagy játék közben sérültünk meg, akár az ülő munka, vagy másállapot/szülés után vagyunk, a felépüléshez türelem és elkötelezettség kell. A gyógyulás, korrigálás elősegítésére fizioterápiát is kiírhatnak a számunkra, valamint önállóan, magánúton is kérhetjük képzett fizioterapeuta segítségét. A fizioterápiás eljárások, például a gyógytorna, nem kiegészítője az orvosi és rehabilitációs kezelésnek, hanem annak része.

Mi a gyógytorna?

A gyógytorna középpontjában a betegnek a a saját gondozásában való aktív részvétele áll. Nem korlátozódik, nem korlátozódhat kizárólagosan a szakrendelésre. Az ott tanultakat otthon, önállóan is gyakorolni kell.

A gyógytornász elvégzi az oktatást:

  • Betanítja a mozdulatok pontos és helyes kivitelezését,
  • Nyomatékosítja a gyógytorna, mint kezelés jelentőségét, tudatossá tételét.

Ugyanakkor a páciens elköteleződése nélkül a gyógytorna-foglalkozás önmagában nem képes tartós állapot javulást elérni.

Hazánkban a szakorvos által kiírható gyógytorna – vagy egyéb rehabilitációs kezelés – általában 10 alkalmas. Ennek során kell elsajátítani a gyakorlatokat, majd otthon tovább gyakorolni, ameddig azt a kezelőorvos szükségesnek tartja.

A gyógytorna, mint a rehabilitáció része

Az elszenvedett sérülés típusától és/vagy az aktuális legyengülés mértékétől függően a kezelőorvos és a gyógytornász egyéni rehabilitációs programot dolgoz ki. Mindennek célja, hogy a páciens a lehető legközelebb kerüljön a teljes mobilitáshoz és a funkciók visszaszerzéséhez.

A mobilitás helyreállítása

A szervezet természetes védekező funkciója, hogy kíméli a sérült testrészeket. 

Ebben az érintett testrésznek megfelelő gyógyászati segédeszközt, például:

vehetünk igénybe.

A gyógytornász azonban segít megtalálni a módját annak is, hogyan erősítsük meg a sérült izmokat, szalagokat, ízületeket.

  • A mobilizálás egyúttal azt is megakadályozza, hogy a sérült ízület és izomzat elmerevedjen, majd mozgástartomány kiesés alakuljon ki.
  • A mobilitás és a mozgásterjedelem helyreállításának részét képezik az izomerősítő és a nyújtó gyakorlatok, valamint
  • a gyógytornász a kezét vagy speciális eszközeit használhatja az izmok letapadásának feloldására és az ízületek kóros elmozdulásának helyreállítására.
  • Az izomgörcs feloldására elektromos stimulációt is alkalmazhat, elérve azzal az izmok ellazulását.

Rendszeres gyógytorna nélkül a mozgásképesség csökkenése akár tartóssá is válhat.

A sérüléseket követő rehabilitáció során a gyógyászati segédeszközök használata mellett érdemes szakszerűen vezetett gyógytorna foglalkozásokra is ellátogatni.

A gyógytorna a test egészének optimális működését állítja vissza

A gyógytorna nemcsak sérülések és balesetek miatt válhat szükségessé. Korunk népbetegsége az ülőmunka okozta mozgásszervi elváltozás, ami azonban a gyógytorna segítségével korrigálható. A gyógytornász tökéletesíti a testtartást, többek között a törzsizmok megerősítésével és a gerinc helyreállításával. 

Testünk ugyanis komplex, szinergiában működő egység, melyben minden szervrendszer hatással van egymásra. Ennek kitűnő példája az ülő munkára és az inaktív életmódra jellemző helytelen testtartásból származó tünetegyüttes.

A core-izomzat (gerinc stabilizáló izmok) egyfajta fűzőként tartja helyes pozícióban a gerincet, rendszeres testmozgás hiányában azonban:

  • A laza hasizmok előrehúzzák a gerinc ágyéki szakaszát, az ernyedt hátizmok ugyanakkor nem tudják azt a helyes pozícióban megtartani.
    • A csigolyák és porckorongok deformálódnak, kiboltosulás, majd sérvesedés következhet be.
  • Ehhez hozzáadódik az erőtlen deltaizomzat és a helytelen ülő testtartás, amitől a vállöv előreesik, magával húzza a nyaki gerincet és egyúttal a fejet is.
    • A természetes nyaki lordózis kiegyenesedése a nyakcsigolyák extrém terhelésével, ennek következtében a nyaki porckorongok deformitásával jár együtt.
    • Ez nemcsak fejfájást, szédülést okoz, de a karok és kezek munkáját is ellehetetleníti idővel, hiszen a kiboltosult, súlyosabb esetben sérvesedett porckorongok a kilépő ideggyökök elnyomásával a karokat, kezeket, ujjakat mozgató idegek működését akadályozzák.

Ebben az előregörnyedt tartásban sajnos nemcsak mozgásszervi problémák várnak ránk a jövőben. Összepréselődnek a hasűri szervek, ami emésztőszervrendszeri és kismedencei problémákhoz is vezethet hosszú távon.

Az összetett probléma megoldása a gyógytorna, melynek során a gerincet tartó úgynevezett core-izmok edzése kiemelt fontosságú.

A szakszerű felügyelet mellett végzett gyógytorna a test egészének egészséges és helyes működését állítja helyre a sérülések rehabilitációs folyamata során.

A gyógytorna jelentősége szülés után

Az állapotos hölgyek esetében a kinyúlt hasizmok és a teher előrehúzzák a gerincet, ezért fáj sokszor a derekuk. A másállapot előrehaladtával egyre nehezebb korrigálni ezt a hatást. Éppen ezért a szülés után a teljes core-izomzatot – és a gátizmot is – regenerálni kell(ene).

Sajnos azonban:

  • A nők nagy többsége egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy mi a probléma oka,
  • hogy igenis szükség van a szülés utáni mozgásszervi regenerációra és rehabilitációra.
  • Sajnos sok esetben a szülész-nőgyógyász szakorvosok sem hívják fel kellően erre a figyelmet.

 

Sok érintett akár odáig is eljuthat, hogy az állandósult hátfájás miatt fűzőt, deréktámaszt kénytelen hordani, akár évtizedekkel a szülés/ek után is. Ez azonban csak átmeneti támogatás, ami ráadásul hosszú távon nem jelent megoldást, mivel tovább gyengítik az izmokat, átvéve funkciójukat.

Minél tovább hordja a páciens a fűzőt, deréktámaszt, annál kontraproduktívabbá válik a gyógyászati segédeszköz alkalmazása, hiszen:

  • Teljesen tehermentesíti a core-izomzatot, és
  • a rossz testtartás ösztönös korrigálásának lehetőségét is elveszi az érintettektől.
  • A probléma eszkalálódik és már az eszköz sem képes segíteni a gerincproblémákon.

A valódi megoldás a célzott gyógytorna és mozgásterápia.