A reuma kifejezés hallatán az emberek többsége azonnal a nagyszülőkre, vagy az idősebbekre gondol, hiszen tőlük hallani a leginkább fájdalmas tekintettel, egy-egy mozdulatot követően, hogy „Jaj, a reumám!” Talán éppen ezért alakult ki az a képzet, hogy a reuma kizárólag az idősebb generációk betegsége. Első hallásra talán furcsának tűnhet a gyermekkori reuma említése, de sajnos gyermekkorban, még ha nagyon ritkán is, de szintén előfordulhat ez a probléma.
Az ifjabb korosztály körében általában 1 000 gyermekből 4-5 fiatal szenved a gyermekkori reuma tüneteitől, vagy, ahogy a szakirodalom említi, juvenilis idiopátiás artritisz (JIA)-ban. Mivel e betegség megjelenési gyakorisága, ahogy a számok is mutatják, viszonylag ritka, gyakran az orvosok sem ismerik fel elsőre a problémát és sajnos előfordul, hogy több hónapon keresztül is komoly fájdalmakkal élnek együtt azok a gyermekek, akiket a reumás ízületi gyulladás gyötör. Talán éppen emiatt is fontos, hogy a szülők is megismerjék, és ami talán még ennél fontosabb, felismerjék ennek a betegségnek a sajátos megjelenési formáit, hiszen a kellő időben fel nem ismerés, vagy éppen félrekezelésekkel veszített idő az állandóan jelen lévő fájdalom mellett nagyon súlyos szövődményekkel is járhat.
Mit érdemes tudni a reumás ízületi gyulladásról?
Az autoimmun betegségek nagy halmazába tartozik a gyermekeknél jelentkező reumás ízületi gyulladás is. Az autoimmunitás pedig nem más, mint amikor a szervezetünknek az idegen vírusok, vagy éppen baktériumok elleni védekezésre épülő rendszere „félreértelmezi” a helyzetet és nem az idegen betolakodók ellen nyújt védelmet, hanem a testünk saját szöveteit, sejtjeit támadja meg. Ebben az esetben a gyulladás az ízületi porcokon és hártyán, vagy éppen a csontvégeken fejti ki negatív hatásait, így az egész ízület működése komoly károkat szenved. Ha pedig az ízülettel nincs minden rendben, az bizony nagyon komoly problémát jelent, amit csak tovább növel, hogy a gyermekeknél jelentkező ízületi gyulladásnak olyan fajtája is megjelenhet, amikor az ízületek mellett a testnek egyéb szervei, szövetei is érintettek lehetnek. Ilyen esetekben pedig a jelentkező tünetek is változatosak és sokrétűek lehetnek. Számolnunk kell például esetenként bőrkiütésekkel, vagy magas lázzal, de előfordulhat sajnos a mellhártya, a vese, vagy éppen a szívburok gyulladása is.
A gyermekkori reuma felismerésének nehézségei:
Amikor a legkisebbek a bölcsödében, óvodában, vagy éppen a játszótereken esnek, kelnek és ezért sajnos nagyon gyakran ütik meg magukat, bizony szülő vagy orvos legyen a talpán, aki a sérülésekből eredő fájdalmat rövid időn belül meg tudja különböztetni a reumás panaszoktól. Arról nem is beszélve, hogy előfordul olyan eset, –szakemberek többször találkoznak ilyennel – hogy az ízületi gyulladás semmiféle fizikai fájdalommal nem jár, ami szintén nem könnyíti meg a gyermekkori reuma felismerésének esélyeit. A betegség diagnosztizálásának alapja a laboratóriumi tesztek és fizikális vizsgálatok mellett elsősorban arra épül, hogy minden egyéb betegséget gondosan kizárjanak a szakemberek. Amennyiben az ízületi gyulladás még 16 éves kor előtt jelentkezik és a reumára jellemző tünetek hat hétnél is hosszabb ideig terhelik a szervezetet, általában akkor beszélhetünk klasszikus értelemben a gyermekkori reumáról. Erre a viszonylag hosszú vizsgálati időszakra azért van szükség, hogy nagy biztonsággal ki lehessen zárni az ízületi gyulladások olyan formáit, amelyek egyéb kiváltó okokra vezethetőek vissza.
Mely kezelések lehetnek hatékonyak a gyermekkori reuma orvoslására?
A JIA kezelésének elsődleges célja mindenképpen az, hogy ha fájdalommal együtt jelentkezik az ízületi gyulladás, akkor azt a fájdalmat enyhíteni kell. Ezen felül természetesen különös figyelmet kell fordítani a gyógyulási időszak során arra, hogy megelőzzük a csontok, illetve az ízületek további károsodását, valamint amennyire csak lehet, csökkentsük a betegséggel járó merevség és fáradékonyság jelenlétét. Sajnos a gyermekkori reuma kezelésére nincs egyértelmű kezelési módszer. Olyan sokrétű betegséggel állunk ugyanis szemben, amely olyan szakemberek együttes fellépését igényli, mint például a gyermekreumatológus, a fizioterápiás szakember, az ortopéd sebész és a sort még folytathatnánk. És akivel a sort talán kezdenünk kellett volna, az maga a szülő, nemcsak azért, mert a betegség felismerésében meghatározó szerepe lehet, de a rehabilitáció időszakában Ő az, akire a legnagyobb szerep és felelősség hárul abban, hogy a betegségben szenvedő gyermek maximálisan betartsa, illetve végrehajtsa azokat a gyógymódokat, illetve terápiás gyakorlatokat, amelyek a teljes gyógyuláshoz vezethetnek.