Sokan találkoztak már vele, de a konkrét nevét, illetve a kialakulásának okait a szakembereken kívül kevesen tudják. A ganglion tulajdonképpen az ízületi tok vagy az ínhüvely tömlőszerű kitüremkedéséből kifejlődő zacskószerű elváltozás. Leggyakrabban a kezeken alakul ki, de akár a lábakon vagy a térdeken is megjelenhet, általában ott, ahol erőteljes terhelésnek van kitéve az ízület vagy az ínhüvely – leginkább a feszítő oldalon, ritkábban a hajlítón. Ez a folyadékkal teli elváltozás a legtöbb esetben semmilyen panaszt nem okoz, azonban esztétikailag igencsak zavaró lehet, valamint ha már nagyobb méretű, akkor könnyen okozhat nyomásos tüneteket is a környező szövetekben. Ez esetben szükségessé válhat az eltávolítása. Cikkünkben kitérünk a ganglion kialakulásának okaira, esetleges tüneteire és a gyógymódokra is.
A ganglionok kialakulásának okai
A ganglionok kialakulásának pontos okaira még nem derült fény, de valószínűleg több tényező is közrejátszik benne. A szakemberek úgy vélik, hogy az izületek körüli kötőszövetek gyengesége állhat legáltalánosabban a háttérben. Kötőszöveti gyengeség és az ízületek túlterhelésének következtében előfordulhat, hogy az ízületi üregben található zselészerű folyadék kiszivárog, majd a környező lágyszövetekben gyülemlik fel. Először a kis ciszta ürege közlekedik az ízületi folyadékkal, majd teljesen leválva, kialakul a különálló ganglion. A ganglion ciszta az ízület vonalában, vagy az ínhüvelyek mentén alakul ki, lényegében az ízületi tok vagy az ínhüvely tömlőszerű kitüremkedéséből. Ebben a kitüremkedésben összegyűlik és besűrűsödik az ízületi folyadék. Először az ízületi tokra, és a környező szövetekre gyakorolt nyomás hatására kis tömlővel kapcsolódó zsákocskát képez, majd idővel leválik és így létrejön a különálló, zselészerű folyadékkal teli ganglion ciszta. Kialakulásának nincs specifikus oka, de általában valamilyen korábbi, végtagot ért traumához, nagyobb megerőltetéshez köthető. De kialakulhat ízületi kopás, ínhüvelygyulladás, erőltetett sporttevékenység nyomán is.
A ganglion elsősorban a kezet érintő betegség, az esetek többségében a kézháti oldalon és a kezek tenyéri oldalán alakul ki. Ritkán az ujjak tövénél, még ritkábban a csípőnél, a térdeknél, a lábfejnél, illetve a bokánál. Alapvetően bárkinél kialakulhat, de zömében a 20 és 40 év közöttieket érinti, ezen belül is inkább a nőket. Ennek oka, hogy a nők kötőszöveti adottságai jóval gyengébbek (például: a csuklószalag rendszere lazább), mint a férfiak kötőszöveti állománya. Sőt a hölgyeknél az ízületi tokok is mozgékonyabbak.
Látható tünetek
A ganglion látható tünete az érintett testrészen, a csukló kézháti vagy tenyéri felszínén, a bokánál vagy a térdnél megjelenő folyadékkal telt, puha tapintású, göbszerű csomó. Ezek a kitüremkedések ruganyosak, tapinthatóak és többnyire mozdíthatóak. Átmérőjük általában pár milliméter és két centiméter közé tehető, de léteznek akár nyolc centiméteresek is. A legtöbb esetben nem járnak fájdalommal, de méretüktől és elhelyezkedésüktől függően korlátozhatják az ízületek és izmok mozgékonyságát, de nyomhat ideget vagy eret is.
Ha ideget nyom a ganglion, jelentkezhet zsibbadás, bizsergés vagy gyengeség. Ha pedig eret, akkor vérellátási zavarok, esetleg bevérzések is keletkezhetnek. Ezért mindenképpen fontos, hogy szakorvos vizsgálja meg ezt a képletet!
Ganglionok kezelési módjai
Ha ganglionra gyanakszunk, akkor keressünk fel egy ortopéd-, vagy kézsebész szakorvost. A diagnózist ideális esetben alapos anamnézis és fizikális vizsgálatok alapozzák meg. A szakember a beteg alapos kikérdezését követően megtapogatja az elváltozást, megvizsgálja az érintett terület vérellátását, érzékenységét, mozgékonyságát. A diagnózist az ortopéd szakorvos a ciszta elhelyezkedése, tapintása és alakja alapján határozza meg. A precíz és pontos diagnózis felállításához képalkotó diagnosztikai vizsgálatokat (röntgen, CT, vagy MR) javasolhat, hogy kizárhatók legyenek más ízületi elváltozások. A kezelés elsősorban a ciszta által okozott panaszok függvénye.
Konzervatív kezelés
Ha a ganglion nem okoz semmilyen kellemetlenséget, elegendő az elváltozás megfigyelése, hiszen az akár magától is eltűnhet. A kezelés történhet pihentetéssel, nem-szteroid gyulladáscsökkentők és rögzítők alkalmazásával. A fizioterápia szintén segíthet, pihentetéssel pedig megakadályozható, hogy a kialakult ganglion tovább nőjön.
Leszívás
Ennél az invazív kezelésnél az orvos egy vékony tűvel leszívja a ganglionban található folyadékot. De előfordulhat, hogy a ganglion ismét szöveti folyadékkal telítődik, így ennek elkerülése érdekében szteroid gyulladáscsökkentőket vagy hialuronidázt juttatnak az üres ganglionba. Ezzel megakadályozható a duzzanat ismételt feltöltődése.
Műtét
Ebben az esetben a ganglionokat az érintett terület helyi érzéstelenítése mellett, műtétileg távolítják el. Az orvos kivágja az elváltozást, majd úgy zárja le az ízületet, hogy többé ne tudjon kiszivárogni az ízületi folyadék. Nagyon fontos, hogy a teljes gangliont eltávolítsa, mindezt anélkül, hogy megsértené a környező ereket, idegeket és inakat. A műtétet követően fontos az érintett terület pihentetése, néha még egy sín viselése is szükségessé válhat. Ritkán, de előfordulhat a műtéti terület gyulladása, fertőződése (ez bármilyen műtétnél lehet szövődmény), valamint a környező anatómiai képletek sérülése. A műtétet követő fizioterápia ilyen esetben is megelőzheti az ízületi merevség kialakulását.