A dongalábról őszintén

A dongaláb kialakulását akár szabad szemmel is felismerhetjük. Jellegzetesen megfigyelhető jegyei a befelé forduló lábfejek és test felé forduló talpélek.

Ijesztő az elnevezése, de már hatékonyan gyógyítható

Az orvostudomány mai fejlettségi szintjén a betegségeket és a rendellenes elváltozások jelentős részét megfelelő kezeléssel orvosolhatjuk, különösen, ha időben felismerjük a problémát. A dongaláb ebből a szempontból  „szerencsés” rendellenesség, mivel a lábon olyan látható elváltozást okoz, amely azonnal szembetűnő és felismerhető, ezért a kis betegek megszületéskor azonnal megfelelő szakemberek kezébe kerülnek, és megkezdődhet a szakszerű gyógykezelés. De mit is nevezünk valójában dongalábnak, melyek a kialakulásának okai, és hogyan érdemes kezelni – ezekre a kérdésekre adunk választ a továbbiakban.

Mi a dongaláb?

A dongaláb szabad szemmel, különösebb szakértelem nélkül is első ránézésre felismerhető abból, ahogyan a lábfejek jellegzetesen, erőteljesen befelé fordulnak, a talpélek pedig a test felé hajlanak. A lábfejek ilyetén deformitását a lábban lévő ízületek beszűkülése okozza, ami alapjaiban határozza meg a lábizomzat kialakulását, illetve fejlődését. 

A szakszerű orvosi vizsgálat és diagnózis alapján a dongalábnak különböző típusait lehet megkülönböztetni: 

  • a tüneti dongalábat, amely általában a kromoszómák rendellenes fejlődéséből adódik, 
  • a tartási dongalábat, 
  • a teratológiai dongalábat, 
  • a másodlagos (szekunder) dongalábat 
  • és az ún. strukturális dongalábat, amely a leggyakoribb ilyen jellegű rendellenességnek számít.

Mi okozhatja a dongalábat?

A dongaláb az egyik leggyakrabban előforduló lábat érintő rendellenesség, amellyel az újszülöttek esetében találkozhatunk. Sokaknak nem jó hír, hogy az esetek többségében örökölhető problémáról beszélhetünk, tehát minél sűrűbben fordul elő egy családban ilyen jellegű elváltozás, annál nagyobb az esélye, hogy a későbbiekben is ismételten előfordul az újszülötteknél. Azonban nemcsak öröklés útján, de bizonyos környezeti hatások, illetve például a méhen belüli nem megfelelő elhelyezkedés miatt is kialakulhat dongalábúság.

A dongaláb gyógyításának módozatai

Az elváltozások mértékének megfelelően enyhébb, közepes és súlyos dongalábról beszélhetünk. Felvetődhet a kérdés, hogy a terhesség folyamán vajon kimutatható-e a dongaláb kialakulása a fejlődő magzatban. Általában a 18. héttől az ultrahangos vizsgálat is kimutathatja e rendellenesség kialakulását, viszont a gyógyítás folyamata minden esetben kizárólag a baba megszületése után kezdődhet meg.

Bár a dongaláb már az anyaméhben, 18 hetes kortól kimutatható rendellenesség, kezelését folyamatát kizárólag a születést követően lehetséges megkezdeni.

A dongaláb kezelése

A dongaláb jellegének és súlyossági fokának függvényében a kezelés három bevett formája – a gyógytorna, a gipszkezelés és a műtéti eljárás – közül választják ki az orvosok a babának legmegfelelőbbet. 

Gyógytorna

Természetesen a legenyhébb esetekben mindenképpen a gyógytornás kezelés a leginkább ajánlott. Ezt már akár azonnal, a születés után, az újszülötteknél érdemes elkezdeni, amelynek célja a lábban futó izmok erősítése. Ennek a tornának a lényege, hogy a baba lábát speciális, szakszerű gyakorlatokkal mozgatjuk, hiszen a további gyógyulásnak ez az alapja. Megfelelő szakember irányításával az ajánlott feladatsorokat érdemes otthon is végezni, hiszen kizárólag a rendszeres gyógytorna vezethet eredményre.

Gipszelés

A gipszkezelés lényege, hogy az összezsugorodott ínszalagokat és izmokat erőteljesebb tornával megnyújtják, majd gyorsan begipszelik a lábat, hogy ebben a megnyúlt állapotában kerüljön rögzítésre. Ezt aztán hetente újra és újra el kell végezni egészen addig, amíg a láb rendbe nem jön – ez általában néhány hónapot vesz igénybe. Ezt a terápiát a szakemberek általában 90%-os hatékonysággal alkalmazzák, amennyiben elég korán felismerésre kerül a probléma. 

A dongaláb egyik leghatékonyabb kezelési formája a gipszelés, mely során gyógytornát követően a megnyúlt ínszalagokat rögzítik a helyes fejlődés érdekében.

Műtét

Amennyiben kb. fél év elteltével sem javul a páciens állapota, akkor általában a műtéti beavatkozást szokták javasolni. A szakemberek ebben az esetben is az ún. ugró ízületek és az Achilles-ín lazítását, nyújtását, mozgásképességét oldják meg. A műtéti beavatkozást követően általában begipszelik a kis beteg lábát, továbbá egészen biztosan szükség lesz a gyógytornás kezelés hosszú távú alkalmazására, amelyet a műtétet követően is mindenképpen érdemes végigcsinálni a teljes gyógyulás érdekében.

Élet dongaláb-helyreállítást követően

Bármelyik gyógymód válik is eredményessé, amikor járni kezd a baba, általában egy speciális kiképzésű cipőt ajánlott hordania, amelyet aztán a teljes gyógyulását követően természetesen el lehet hagyni.

A dongaláb ma már viszonylag eredményesen kezelhető elváltozás, amelyre javasolt minden olyan sport rendszeres űzése, amely a lábunkhoz kapcsolódó izmokat mozgatja meg, így a rövid és hosszú távú futás, a kerékpározás, de például a rendszeres túrázás is nagyon ajánlott. Amennyiben bizonytalannak éreznénk valamely mozgásformát, akkor sportolás közben érdemes a bokánkat vagy a térdünket speciális támasszal segíteni.